One Millions /H.S./ |Befejezett|

Huszonhetedik fejezet

Visszatekintés:2011.Jan.29

Félálomban voltam amikor már kényelmetlennek éreztem ezt a testhelyzetet,így átfordultam a másik oldalamra ahol egy háttal találtam szembe magam.Ijedtemben felsikítottam és hátrébb csúsztam,ezzel egyetemben leestem az ágyamról.Egyenesen a kemény földre.

-Emilie!Élsz még?-Nézett rám Harry fáradt szemekkel miközben ülésbe tornázta magát.

-Harry,Úristen!Mi történt tegnap?-Ugrottam fel mit sem foglalkozva a fájdalmammal és ez enyhe szédülésemmel.

-Huh...Először adj egy csókot,éjjel puszilgattalak,de semmi.Horkoltál is.-Kezdett el nevetni rajtam,mire megelégeltem és a számat az övére tapasztottam,ezzel elhallgatva őt.

-Na,szóval?-Húzódtam el tőle,és kérdőn néztem bele a zöld csodákba.

-Nagyon durva volt minden...A meghallgatásom tetszett nekik kivéve Louis mentornak,de még sem kerültem be.Aztán amikor telefonáltunk akkor hívattak be engem,Louist,Niallt,Zaint és Liamet egy külön szobába ahol Simon Cowell volt.Azt mondta,hogy külön-külön gyengék vagyunk és még fiatalok,szóval mit szólnánk ahhoz,hogy bandaként lépnénk fel az X-factor alatt?Természetesen elfogadtuk,egyedül Liam gondolkozott el az ajánlaton,de végül elfogadta.-Fejezete be a mondanivalóját amit leesett állal hallgattam.Harry a tévében fog szerepelni,és lesz egy bandája.

-Olyan büszke vagyok rád Harold.-Ugrottam rá és erősen magamhoz szorítottam,ő pedig csak hümmögött és a kulcs csontomra adott nedves csókokat amitől a hideg végig futott az egész testemen.

-Mikor értetek haza?-Húztam meg kicsit hátra hajánál fogva a fejét ügyelve arra,hogy ne okozzak neki véletlenül fájdalmat.

-Hajnali egy körül.-Beszélt hozzám a rekedtes hangján és egy széles mosolyt terült szét az arcán.A fali órára pillantottam ami reggel hét órát mutatott.

-És most mi lesz az sulival és a munkával?-Néztem rá nagyra nyitott szemekkel,mire elhúzta a száját.Nem érzek jót.

-Hát..Uhm..Izé,úgy értem,khm...-Makogott és kerülte a tekintetemet.

-Harry!-Szóltam rá élesen.Utáltam amikor nem tudja eldönteni mit mondjon.

-Nos...Ugye innen London messze van,és a heti próbák stb...Így hát Robin felajánlotta,hogy addig míg a srácokkal megismerjük egymást lakjunk az ő Londoni kis házában.Utána,ha minden jó úgy is a mentorok házában fogunk lakni.-Nézett rám boldog szemekkel,de én egyáltalán nem voltam boldog,hogy Londonban fog élni.Ennek ellenére felvarázsoltam az arcomra egy mosolyt,és félre tettem a rossz érzéseimet,és örültem a boldogságának.Elmegy itthonról.

-És...M-mikor mentek át abba a házba?-A választól igazából rettegtem,és csak imádkoztam Istenhez,hogy még a szülinapján velünk legyen.

-Uhm...-Kezdte el vakarni a tarkóját kellemetlenül.-Ma elintézzük anyuval a sulit és a pékséget,szóval khm...Holnap.-Nézett rám megmagyarázhatatlan tekintettel,és mivel nem bíztam a hangomban csak bólintottam neki válaszul.

Másnap:

-Vigyázz magadra nagyon Harry!-Öleltem magamhoz erősen,miközben próbáltam visszatartani a könnyeimet.Nem,nem és nem.Nem láthat sírni,képes vagy rá!Élj a pillanatnak.Zártam ki a gondolataimat és Harold mellkasába fúrtam a fejem még jobban,mire elkezdte simogatni a fejemet.Most valahogy mintha más lett volna minden.Harry agyilag 100% nem volt jelen,de mondjuk ezt meg tudom érteni.

-Ígérd meg,hogy minden nap skypolni fogsz velem!-Tolt el magától Harry és a vállaimon pihentette a kezeit.Az arcára néztem.A boldogságtól szinte sugárzott annak ellenére is,hogy a szemöldöke között megjelent az a bizonyos ránca.

-Ezt inkább neked kéne megígérnek,Göndi.-Borzoltam össze a haját amit felhúzott orral tűrt.

-Ígérem.-Mosolygott rám,majd közelebb hajolt a fejemhez az övével és egy óvatosan,lágyan és szerelmesen elkezdtünk csókolózni amitől automatikusan lehunytam a szemeimet.Annyira fog ez hiányozni.Ahogy újra tudatosult bennem,hogy elmegy megint megjelent a torkomban az a bizonyos szorító érzés.Hirtelenjében elfelejtettem vissza csókolni,így Harry kicsit elhúzódott és az orrával megbökte az arcomat ezzel kuncogásra késztetve engem.Amikor újra megcsókolt éreztem ahogyan mosolygott.

-Mennem kell.-Suttogta a számra a fájdalmas szavakat,mire elhúzódtam tőle és bólintottam miközben nyeltem egyet és hamisan rá mosolyogtam.

-Tudom.-Próbáltam korrigálni a hangom,hogy ne hallatszódjon annyira rajta a sírás vissza fojtása.

-Menj be,meg fogsz fázni.-Pásztázta a szemeivel a bambis pizsomával fedett testemet,és a macis mamuszomat.Így hogy mondja tényleg hideg van.

-Rendben van ez így Harry.-Simítottam végig az arcán és a háta mögé pillantottam a kocsira ahol már Anne és Robin várja Hazt.

-Na menj.-Paskoltam meg a fenekét játékosan ezzel kuncogásra késztetve őt.

-Szeretlek.-Komolyodott el hirtelenjében és mélyen a szemeimbe nézett.

-Én is,H.Nagyon.-Csuklott el a hangom,mire erősen magához húzott és tartotta a derekam.

-Sok sikert!-Álltam fel a lábujjaimra,így a fülébe tudtam súgni.

-Köszi.-Nézett rám azzal a tipikus Styles vigyorral a képén,amitől halványan elmosolyodtam.

-Jó utat.-Kulcsoltam össze a kezeinket pár másodpercre majd elengedtem és hátrébb léptem tőle.

-Viszont látásra Kedves.-Hajolt meg előttem szórakozottan és néztem ahogyan a kocsiig kocog,majd be ül abba és utoljára int.Figyeltem ahogyan a kocsi távolodik majd eltűnik.Elment.

-Viszlát Harold.-Suttogtam magam elé és megborzongtam ahogyan egy hideg fuvallat bele kapott a hajamba és a lenge öltözékem alá bújik.

-

Visszatekintés:2011.Február.1

Ma van Harold születésnapja,és annak,hogy három napja ment el itthonról.Őszintén megvallva kissé összetörtem.De nem csak a szívem hat üresnek hanem a ház is.Hiányzik minden ami vele kapcsolatos.Még az is amikor tusol és érdekes hangok szűrödnek ki a víz csobogása közben.De Gem sem volt jobb állapotban mint én.Harold tegnap skype közben oda hívta Niallt és Louist.Niallnek festett szőke haja volt és vicces Ír akcentusa,de mindezek ellenére nagyon kedves fiú.Ahogy megláttam először hirtelenjében úgy rémlett,hogy láttam már valahol,de egyszerűen nem bírtam be azonosítani.Louis.Ő egy őrült.Öt perc alatt annyi hülyeség jött abból a fiúból mint egy normál emberből fél év alatt.Az elmélyült gondolataimból az szakított ki,hogy Harold arca megjelent a notebook képernyőmön miközben az egyik ujját a szájához tartja és kissé kéjesen néz rám.A tekintete miatt nyeltem egy nagyot és elpirultam.

-Szia szépségem,felébredtél a bambulásból?-Hallottam meg a hangját amitől a gyomrom bukfencezett egy nagyot.

-Isten éltessen te vén róka!-Vigyorogtam rá kamerán keresztül és a hajamba túrtam mert túl laposnak találtam.

-Hé,csak tizenhét vagyok!De azért köszönöm!-Nyújtotta rám a nyelvét szórakozottan.

-Én meg csak tizenöt!Túl fiatal vagyok hozzád!

-Túl öreg vagyok hozzád!-Háborodott fel játékosan és a göndör fürtjeit oldalra tűrte.

-Hiá...-Mondtam volna ha nem hallok meg egy fiú hangot a háttérből ami Harryhez szól aki a figyelmét oda szenteli majd vissza nézett rám a kamerán keresztül.

-Hm?Mondtál valamit?-Húzta fel a szemöldökét mire fájdalmas mosollyal az arcomon nemlegesen megráztam a fejem.

-Oké,ha nem baj akkor most én most mentem a srácokhoz.-Hadart és izgatottan megcsillant a szeme,mint az előbb most is bólintottam neki csak még jobban csalódottan.

-Szia,szeretlek!-Rázott le szó szerint és egyből megszakította a videó hívást,és éreztem ahogyan a szemöldököm a felugrik a magasba.Ez meg mi a fene volt?Tehetetlenségemben felsóhajtottam és hátra dőltem az ágyamra majd az arcomra dobtam a hajamat és megráztam a fejem.Ez egyáltalán nem esett jól...