One Millions /H.S./ |Befejezett|

Tizenhatodik fejezet

Visszatekintés:2010

felelsz vagy mersz?

A lányokkal miután haza értünk elkezdtünk nézni egy filmek,aminek a végét már az anyukáink társaságában töltöttük.Mivel anyával nem tudunk olyan sűrűn együtt lenni,így elmentünk ketten bevásárolni.Jól esett vele kettesben lenni.Mivel egy kicsivel messzebbi üzletbe mentünk,így útközben is volt esélyünk rendesen beszélgetni.Elmondtam neki mindent ami történt velem az elmúlt hónapban.Harry minden egyes megnyilvánulásától az érzelmeimig.

-És a-azt hiszem szeretem.-Ahogy suttogva kimondtam a bűvös szót,úgy éreztem mintha csak ez kellett volna,hogy beteljesedjen.

-Szerintem ő is téged.Ahogy rád pillant elkezd csillogni a szeme,és amikor a közelében vagy mindig sokat pislog.-Mondta anya somolyogva miközben az utat kémlelte.

-Hm,ezt észre sem vettem még.-Néztem ki elgondolkozva a bal oldalamon az ablakon.

-És Anne szerint is,és ő ismeri Harryt,hisz a saját gyermeke.Le rí rólatok,hogy oda-vissza vagytok egymásért.-Pillantott fél másodpercre rám.

-És ez baj?-Abban a pillanatban úgy éreztem,hogy ez nem helyes.

-Dehogy lenne baj!-Kezdett el hevesen tiltakozni anyu.

-Sőt..Inkább örülök,hogy olyan fiú lesz az első barátod mint Harry.-Tette hozzá,mire nekem le esett majdnem az állam.Az első barátom,csakugyan ő lesz?Nem fogjuk elrontani ezt az egészet megint?Nincs rá garancia.

Az út további hátralevő tíz percében nem beszélgettünk csak hallgattuk a rádiót.

-Köszönöm,hogy meghallgattál Anyuci.-Mosolyogtam rá,miközben a kezünkben egy-egy szatyorral siettünk a be házba ugyan is csöpögött az eső.

-Be pakolsz a hűtőbe?-Nyújtotta át anyu a szatyrot miután le vettük a kabátot és a cipőinket,mire válaszul bólintottam és megindultam a konyhába.Az étkező felé pillantottam ahol Hazza háttal ült nekem,és szerintem szendvicset majszolt.Gyorsan le tettem a szatyrokat és mögé osontam,mikor már oda értem hozzá óvatosan a szemei elé helyeztem a kezem.

-Találd ki,ki vagyok!-Suttogtam a fülébe és láttam ahogyan kirázza a hideg.

-Emz.-Sóhajtotta,és egy mosoly rajzolódott ki a ajkain,mikor elvettem a kezeimet a szemei elől.

-Milyen volt a pékségben?-Támaszkodtam az asztalra,és az arcára néztem.

-Jó,alig voltak páran.-Harapott bele a szendvicsének a maradékába.

-Értem,jó étvágyat utólag is!-Mondtam neki mosolyogva,és elindultam,hogy kipakoljam az élelmiszereket.

-Hová mész?-Kapott a kezem után,és vissza húzott magához.

-Mond csak,még is hová mész?-Ismételte meg magát,nevetőráncokkal a szeme körül nézett rám,ám de az alsó ajkát beharapta,mire egy nagyot sóhajtottam,és gyorsabban kezdtem el venni a levegőt.A reakcióm eléggé szórakoztathatta ugyan is elkezdett rajtam nevetni.

-K-ki pakolni a-a szatyrokból.-Dadogtam zavaromban,mire egy puszit adott a jobb kézfejemre.

-Olyan kis ártatlan vagy.-Gügyögte az előttem ülő göndör hajú fiú,amitől megelégeltem és válaszul csak rá forgattam a szemeimet,erre ő elkezdett rajtam kuncogni.

-Segítsek kipakolni?-Állt fel,így megint ő volt a magasabb.

-Légyszi.-Mosolyogtam fel az arcára,és a kezénél fogva elkezdtem húzni a hűtő felé.