One Millions /H.S./ |Befejezett|

Tizenhetedik fejezet

Visszatekintés:2010

Reggel arra keltem fel,hogy valaki arcon csap.Azonnal felriadtam és kinyitottam a szemeimet és megpillantottam Hope-t aki szétterülve fekszik mellettem az ágyamban és halkan horkol.A telefonomért nyúltam,mert gőzöm sincs,hogy mennyi lehet az idő.8:51 percet mutatott,mi pedig hajnali három órakor kerültünk az ágyba.A vendégeink nem mentek haza,hanem nálunk aludtak.Liam természetesen Harold szobájában aludt,Hope pedig velem.Felkeltem az ágyamból és felkaptam magamra apa egyik ingét ami a combom közepéig ért,az alá egy cica nadrágot,ugyan is nagyon fáztam.Ásítás közepette léptem ki a szobámból és indultam volna le a lépcsőn amikor megbotlottam egy lábba és majdnem elestem.

-Harry,mi a fene?!-Vettem észre a göndör hajú fiút aki a földön ült a notebookjával az ölében és rajtam nevetett.

-Már most elegem van a mai napból!Arra keltem,hogy Hope lecsap,erre kijövök és kis híján elesek a lábadba.Ez nem az én napom!-Panaszkodtam Harrynek,és le hanyatt feküdtem a kényelmetlen földön és becsuktam a szemeimet és nagyokat lélegeztem,hogy le tudjam hűteni magam.

-Hé,nyugodj meg!-Hallottam meg közelről a hangját,mire azonnal kinyitottam a szemeimet,és megpillantottam immáron mellettem fekvő fiút,aki oldalra fordította a fejét,hogy rám tudjon nézni.

-Van valami terved mára?-Pillantott rám érdeklődve,és az arcomból kisöpört egy felesleges hajtincset.

-Azon kívül,hogy kinyírom magam nincs.Miért?-Fordultam hasra és az alkaromon támasztottam meg magam.

-Van egy tervem!-Sejtelmesen mosolygott rám,mire éreztem,hogy a szemöldököm magasra felszalad a kíváncsiságtól.

-

-AZ 56 VONAT UTASAI KÉREM SZÁLLJANAK FEL A VAGONJUKRA!-Hallottuk meg a hangos bemondó monoton hangját,és izgatottan össze vigyorogtunk Gemmával.Nagy nehézségek árán,de sikerült kikönyörögnünk a szüleinktől,hogy engedjenek el minket Manchesterbe plázázni.

-Vigyázat Manceshter!-Öklözött Liam egyet a levegőbe.

-Menjünk mielőtt lekéssük a vonatot!-Nevetett fel Gemma és elindult a vágány felé,mi pedig elkezdtük követni.Hope sajnos nem tarthatott velünk,mert mennek a családjával vendégségbe Yorkshire-be.

Felszálltunk és helyet foglaltunk,értelemszerűen Hazza került mellém.

-Úgy izgulok!-Néztem rá izgatott mosollyal,erre ő elkezdte bökdösni az arcom.

-Olyan puha a pofid.-Gügyögte és tovább tevékenykedett az arcomon.

-Ne bökdöss már.-Toltam el a kezeit az arcomtól nevetve,mire elhúzódott és rám nyújtotta a nyelvét.Néztem ahogy le veszi magáról a kabátját,és előbukkan a pólóval és egy sötétkék kapucnis pulóverrel fedett felső teste.Észre vette ahogyan nézem,így küldött felém egy féloldalas gödröcskés mosolyt,amitől azonnal zavarba jöttem,és elnéztem róla.

-Nem kell zavarban lenned.Tegnap kiderült milyen kis vadóc is tudsz lenni.-Suttogta a fülembe a huncut szavakat,mire kínomban halkan felnyögtem,és a vállába temettem az arcom.

-Elég mááár!-Mormogtam a vállába,és továbbra is kuncogott rajtam.

-Oké,abba hagyom!-Szabadkozott szórakozottan,mire én felemeltem a fejemet a válláról és az arcára emeltem a tekintetem.A haja a homlokába hullott,az zöld csodái csillogtak a boldogságtól és egy féloldalas mosolyt villantott amitől előbújtak az imádni való gödröcskéi.Imádtam benne,hogy természetesen jön neki a mosoly,nem csak azért mert csábosnak akar tűnni.