Visszatekintés:2010
Lima,vagy is Liam.
Reggel arra keltem,hogy valaki haja csikizi a nyakam ezzel irritálva engem.Nagy nehezen lehámoztam magamról Gemma jobb karját,és felültem,de Harry már nem feküdt a helyén.Vajon újra egy párt alkotnak a francia lánnyal?De nem akarok erre most gondolni.A legjobb barátom jutott eszembe,Lima.Nagyon rég találkoztam vele,és hiányzik,hogy együtt menjünk reggel futni.Kikászolódtam a kanapéról,és eldöntöttem,hogy többet nem alszok itt,nem csalom meg az ágyamat.A konyhába mentem egyenesen mert ott hagytam tegnap a telefonom,és egy fekete tea után sóvárogtam.Ahogy beléptem megláttam Harryt aki az étkező asztalnál ült egy tea társaságával és csak néz ki a fejéből.
Az érkezésemet sem vette észre,nagyon el volt merengve.
-Reggelt Harreh!-Mondtam neki,mire összerezzent,és rám kapta a tekintetét.
-R-reggelt.-Dadogta.
-Rendben vagy?-Kérdeztem kicsit nem törődve ami csak tetettem,de azt hiszem a szemem elárulhatott,hisz végig azokat pásztázta.
-Emz,tudod tegnap felhívott Flora..É-és azt akarta,hogy újra jöjjek össze vele,sőt inkább követelte..Ezt még csak le sem szarom,nem lényeg...De te is szóba jöttél..-Nem mert a szemembe nézni,ahogy már egyből is elkezdett magyarázkodni.
-Én?Mégis miért?-Erre egyáltalán nem számítottam.
-Emlékszel,hogy tegnap délután átjöttél hozzám,és dühös voltam?-Hát persze hogy emlékszem.Az a tekintet..
Csak bólintottam válaszul.
-Akkor nem szép dolgokat mondott rólad.Hisz látta azt a képet amit tegnap Gemma csinált rólunk amikor vizesek voltunk,és féltékenységi rohamot kapott,és nem túl kedves kommentet írt oda rád.-Mondta miközben izzott a szeme.
-Várj!Gemma feltette közösségire a képet?-Válaszul bólintott,mire teljesen össze állt a kép.Harry tegnap délután azért volt olyan ideges,mert engem bántott szavakkal az a lány.Este pedig azért nézett úgy rám,mert akkor is gondolhatta,hogy engem próbál felhozni témának a volt barátnője.
-Oh Istenem Harry!-Mondtam teljesen megkönnyebbülve,és hátra dőltem a szekrénynek.Harry teljesen érthetetlenül nézett rám,mire elmagyaráztam neki.
-Nem érdekel,hogy mit mondott az a lány!-Néztem bele a szemeibe teljesen őszintén.-Én csak.. Ah -Mondtam és elnevettem magam,ezzel még jobban össze zavarva a Göndört.-Én azt hittem,hogy megint jársz azzal a lánnyal.-Itt már az előbbi bátorságom teljesen elszállt,és a csupasz lábujjaimat pásztáztam.
-Emz..-Mondta miközben felállt és elém lépett,hogy felemelje az arcomat vele egy vonalba,bár ez nehezen ment hisz,majdnem egy fejjel magasabb volt nálam,így megroggyantotta egy kicsit a lábait,hogy teljesen egy magasságban legyenek a szemeink.
-Figyelj...Vele nem járnék soha a büdös életbe többet.Főleg azok után amit rád mondott.Fontos vagy nekem,nem akarom,hogy bármilyen fájdalmad legyen.Sem lelkileg,sem sehogyan.-Éreztem ahogy a szemeim elkerekednek,és a szívem gyorsabban kezdett el verni az átlagnál a szavai hatására.Teljesen őszintének tűnk,egy szavában sem kételkedtem.Nem tudtam mást tenni,minthogy szorosan magamhoz öleltem a lábujjaimra állva,hogy még jobban érezhessem.
-Köszönöm.-Motyogtam a nyakába,de megérthette,hisz egy kicsit jobban megszorított és belepuszilt a hajamba.
-Olyan nyálasak vagyunk.-Mondtam miközben elengedtem immáron nevetve,mire egyetértően bólintott és megtört a varázs,és elkezded velem együtt nevetni.
ESTÁS LEYENDO
One Millions /H.S./ |Befejezett|
Romance'Kedves Naplóm!A nevem Emilie Mattinson.15 éves vagyok,a Cheshire-i Holmes Chapelben élek.' Olvastam a tinédzserkori naplóm első pár mondatát mosolyogva.Miért mutatkozunk be egy könyvnek amit magunkról írunk?Vissza gondolva amikor írtam ezt a naplót...