One Millions /H.S./ |Befejezett|

Huszonnyolcadik fejezet/bef.

Visszatekintés:2011.Febr.26

Egyszer mindennek vége.Vagy így,vagy úgy.Ahogy lennie kell.

One Direction lett a banda neve,Harry által.Azt hiszem ez eléggé találó név.Egy irányban.Csak fel a csúcsra.És valljuk be,ott vannak.A mentorok házában tovább engedték őket,és minden szombat este azt lehet látni,hogy rendesen kitesznek magukért,aminek meg is van az eredménye.Még mindig a műsorban vannak és tarolnak.Nagyon furcsa Harryt a TV-ben látni,és tudni,hogy nálam szebb és jobb lányok hevernek a lába előtt.Már nem keres,még annyira sem mint ez előtt.Az egyik felem ezt meg tudja érteni a másik nem.Olyan nehéz lenne napi két percet velem beszélnie telefonon?Lehet,hogy már számára nem vagyok olyan fontos,de nekem ő igen is az.Felsóhajtottam és próbáltam kizárni a gondolataimat miközben a meleg fürdőből lépek ki,hogy a szobámba bezárkozzak.Egyenesen a telefonomhoz vezetett az utam szokás szerint ami 3 nem fogadott hívást jelzett.Homlokráncolva néztem a hívót aki nem más volt más Harry.Gyomorideggel csörgettem vissza,és egyből fel is vette.

-Fél óra múlva gyere a szokásos helyünkre.-Beszélt nagyon lassan,mire éreztem ahogyan elkezd remegni a kezem.

-Oké.-Dadogtam zavartan és a következő pillanatban már csak sípolást lehetett hallani.Megszakította a hívást.Mi lehet ilyen fontos,hogy haza jön,és velem akar beszélni?Belülről rettegés kapott el,de próbáltam pozitívan gondolkozni.Mi van akkor ha észhez tért,és meg akarja velem beszélni a dolgokat?Bízom ebben,erre szabad most gondolnom.Semmi rosszra.Így hát elkezdtem készülődni,mert még is csak Vele találkozok.A hajamat kifésültem és szokásomhoz híven hagytam ahogy van.Magamra kaptam és farmert és Harold egyik pulcsiját,és le trappoltam a lépcsőn aminek az alján Anne állt.

-Szia.-Mosolygott rám kedvesen.

-Szia Anne!-Integettem,de így is tisztán látszódott a kezem remegése.

-Hová-hová?

-Uhm...Harryvel találkozok.-Néztem rá összeráncolt homlokkal.Olyan ismeretlen volt ezt kimondani.

-Kivel?-Szalad fel a szemöldöke majdnem a haja aljáig meglepődöttségében.Válaszul összezavarodottan bólintottam neki.

-Nem is mondta,hogy jön Holmes Chapelbe!Majd hozd haza egy kicsit.-Mosolygott rám kissé meghökkenve de ettől függetlenül boldogan.Elhaladtam mellette,és az agyam ezerrel kattogott.Anne nem tudta,hogy jön Harry.Miért nem szólt neki?Magamra kaptam a csizmám és a kabátom és lassan lépkedve megindultam a kedvenc helyemre,csak éppen rettegve.Mikor megérkeztem nem volt ott senki,így helyet foglaltam a szokásos faröngön.Eszembe jutott amikor Haroldot ide hoztam először.Annyira tetszett neki,hogy haza sem akart menni.A kellemes emléken elmosolyodtam,ám a következő pillanatban kocsi kerekek hangját hallottam meg elég közelről.Oda kaptam a tekintetem és elém tárult egy kicsi,piros autó amiből Harold száll ki.Kötött sapka volt a fején,pár réteg pulóver és a kedvenc szürke melegítője.Ahogyan megláttam a szívem a kétszeresére dagadt,és a levegőt szaporábban kezdtem el venni.

-Szia Emilie!-Állt meg előttem rideg tekintettel.Miért nem ölel meg vagy valami?

-Szia!-Álltam fel és kitártam a karjaimat de ő hátrébb lépett,mire kelletlenül és összezavarodottan magam mellé eresztettem a kezeimet.

-Beszélnünk kell.Nekem ez így nem megy.Tizenhét éves vagyok,kinyílt előttem a világ.Nem állapodhatok meg melletted.Végre azt csinálhatom amit szeretek és nem kell megfelelnem senkinek.-Ahogy hallgattam a szavait a füleim elkezdett sípolni és ledermedtem álló helyzetemben.

-Szakítok veled.Én ezt nem akarom tovább csinálni.Nem szeretlek már.-Az utolsó mondát nem merte a szemebe mondani.Hazudik ez nem lehet igaz!Ez nem történhet meg,ez egy álom,nem valóság.Fel kell ébrednem!