One Millions /H.S./ |Befejezett|

Harmadik fejezet

Visszatekintés:2010

Esés

Két hét telt el azóta,hogy Angliába érkeztek Anne-ék.Nagyszerű emberek.Úgy érzem,hogy kiteljesedett a családom. Anne olyan mintha a nagynénim lenne,Gemma a nővérem. És Harry..Nagyon sok időt töltöttünk együtt,nagyon kedves és vicces a maga módján.

Ezekkel a gondolatokkal kezdtem a napot.Azt hiszem ideje lenne lemenni és reggelizni.Rá pillantottam a telefonom képernyőjére,06:54 percet mutatott,ez elég érdekes,hisz nem szoktam ilyen hamar fent lenni..Félre tettem a gondolataimat és felálltam az ágyamból,majd magamra kaptam egy bő pulóvert,hisz nem volt olyan meleg a lakásban,és őszintén nem akartam,hogy Harry olyan dolgot lásson,amit nem kéne.Ébredés után melyik lánynak van kedve felvenni melltartót,most komolyan?Bár nem hiszem,hogy fent van,de ki tudja.Ezzel kiléptem az ajtómon,amivel szemben van Gemma újdonsült szobája.Le indultam a lépcsőn,és közben halkan dúdolgattam,amibe annyira beleéltem magam,hogy a talpam helyett a fenekem érintette a lépcső alját.Ezen hatalmasat nevettem,olyan szinten,hogy folytak a könnyeim.A fájdalom is közbe játszott a könnyezésbe,de jót mulattam magamon.Úgy látszik anya és Anne a konyhában voltak,mert a puffanásra oda szaladtak hozzám.De az az igazság,hogy nem tudtam felelni a kérdéseikre a vihogástól.Nos,igen.Ez lennék én.

-Hé,Emilie jól vagy?-Kérdezte Anne,mire Anya csak annyit mondott neki,hogy ez nálunk megszokott,hogy esek-kelek.És ez igaz is volt.

-Azt hiszem jól vagyok,csak gazdagodtam egy-két színes folttal a hátsómon.-Feleltem elgondolkozva.Erre a két felnőtt kicsit rosszallóan,de nevetve felsegítettek.

-Uu,mama mi a reggeli?És kapok kávét,ugye kapok?-Tettem fel a kérdéseket Anyukámnak.

-Ha így pörögsz,nem tudom,hogy jó ötlet e a koffein.-Nézett rám dorgálóan az édesanyám.

-És ha egy kicsit megnyugszom és kevés kávét kapok sok tejjel?-kezdtem el alkudozni vele.

-Jól van,csak nyugodj meg egy kicsit.-Felelte anya kissé leterhelve,és a barátnőjére nézett aki mosolyogva figyelt minket.Erre elindultunk a konyha felé,ahol már a bundás kenyerek sorakoztak,csalogatva engem,hogy elfogyasszam őket.Reggeli után felmentem a szobámba.Vagy is mentem volna,ha nem hallom meg Harry hangját,ahogy azt mondogatja 'De jó vagy Harold' vagy éppen 'Milyen dögös a göndör hajam'.Annyira lefoglalt a hülyesége és a nevetésem vissza fogása,hogy észre sem vettem Gemmát a hátam mögött.Több sem kellett nekünk ahogy egymásra néztünk kitört belőlünk egy idióta lányos vihogás.Talán túl hangosak lehettünk,mert kinyílt Harry szobájának az ajtaja,és ahogy megláttuk még jobban ránk tört a nevetés.Zavarodottan pillantott ránk,ami még viccesebbé tette a helyzetet,és olyan szinten nevettem már,hogy alig kaptam levegőt és fájt a hasam.De ahogy Gem-re pillantottam ő is valahogy így lehetett.Harold még mindig kérdőn nézett ránk,mire nem bírtam ki,hogy ne szóljak be neki.-Hogy vagy dögös,göndör hajú Harold barátom?-Abban a pillanatban ahogy befejeztem a mondatomat lebiggyesztette az ajkait játékosan,bár a szeme nevettet,de játszva a durcát vissza elindult a szobájába.Egymásra néztünk Gemmával némán kommunikálva,hogy kövessük az öccsét.Beléptünk a szobájába és megpillantottunk ahogy háttal áll nekünk,az ágya előtt és nyomkodja telefonját.Ez csak egyet jelentett.Azt hiszem G is erre gondolt amire én,mert egy egy ördögi mosoly terült szét a profilján,csak úgy mint az enyémen.És egyszerre kezdtük lefutni azt a rövid kis távot Harry-ig,és ledöntöttük az ágyára a meglepődött fiút aztán elkezdtük csikizni.Szegény már annyira szenvedett a kezeink alatt,már nyögött,hogy fejezzük be,miközben már-már fájdalmasan nevetett.-Oké,lányok elég,ha csak nem akartok egy Harry-féle visszavágót,ha egyedül vagytok,mert ez így nem fair!-Fenyegetett minket mire elengedtük a Göndört,és még ráadásul kinyújtottam rá a nyelvem kissé gyerekesen,válaszul rám kacsintott.Oké,azt hiszem paradicsom vörös lehet a fejem.

-

Kora délután van,nagyon jó az idő.Kellemesen meleg van,és a szél is feltámad néha.Imádom az ilyen időjárást.Igazság az,hogy eléggé egyedül érzem magam,és sírhatnékom van.Azt hiszem közeledek azokhoz a kellemetlen napokhoz,amik megkeserítik a nők életét.

Ültem a fésülködő tükröm előtt és néztem magam,mire sírva fakadtam és csokival kezdtem el tömni magam.Ez mehetett vagy két percen keresztül mikor hallottam két bátortalan kopogást az ajtómon.Nehezen feltápászkodtam és kinyitottam az ajtómat.

Nos,a történet eleje nem sikerült olyan izgalmasra,de remélem ennek ellenére velem maradtok míg be indul a sztori.