Sosem Látott Szerelem [1.-2. Évad]

Alagút végén a fény

Nem láttam mást csak sötétséget, hírtelen hideg futott végig a hátamon? Mi lehet ez a hang? Mintha valami zugna,mi lehet az? Már az álom is kiszökött a szememből. Hirtelen a telefonomra nézek,hát persze! Ez a szar ijesztett meg ennyire, de ki az ebben az órában?
Letette.
Újrahív.
Attila az!
Mit akarhat éjjel 2 órakor? Felveszem.
- szia. Tudom, hogy felébresztettelek, remélem nem haragszol.
- Hát eléggé késő van. Mi a baj hogy ilyen későn hívtál?
- Hallani szerettem volna újra a hangod és megkérni arra, hogy gyere ki a kapu elé. Itt várlak már - tessék? Éjjel 2kor? Ez bolond! Pizsomába vagyok, gondoltam jo kifogás lesz!
- jaj ne haragudj de pizsomába vagyok. Nem lehet.
- kérlek szépen. Kapj magadra valamit. Mondani szeretnék neked valamit -vajon mit szeretne?
- de csak egy nagyon kevés időre!
- várlak! - nagyon boldognak tünt a hangja, furcsána boldognak.

Hamar felkaptam egy rövidnadrágot és egy szvettert s mentem is.
Tényleg kint volt a kapu előtt. Nagyon meglepett. Egy rózsa volt a kezében -honnan szerzett ilyenkor rózsát? - már indult felém. Megpuszilt. Úram Isteeeeen, annyira jol esett. Megkérdeztem, hogy mit akar mondani?
- Hát..hát...figyelj Gabici...az...azt akarom...mondani....hogy...-meguntam a halasztgatást. - Mondmár!
- jol van jol van ne sürgess...nagyon nehéz elmondani az érzéseim... -tessék? Érzéseit? Alig ismer? Ez tényleg bolont! Hogy a francba lehetnének érzései? Egyszer látott!
- Milyen érzésekről beszélsz?
- Arról, hogy nagyon tetszel és én szeretnék egy kapcsolatba kezdeni veled ha te is szeretnéd... - köpni nyelni nem tudtam. Kapcsolat? Fogalmam sem volt hogy az miről szól, de ő ezt nem tudhatja meg hogy nekem még nem volt kapcsolatom, sőt egy fiú se szólt s beszélt még így velem..
- Pontosabban mire gondolsz? Mit takar számodra a kapcsolat?
- Hát hogy együtt lennénk kézenfogva járkálnánk mindenhol, csókoloznánk, én szeretnélek te szeretnél - az az igazság hogy nekem is nagyon tetszik.
- Jól hangzik! Legyen!
- Köszönőm. Boldoggá tettél! - mondta majd elmosolyodott, vele együtt én is.
- Igazán nincs, amit megköszönj - mosolyogtam.
- Ő..Gabici?
- Igen?
- Most meg foglak csókolni! - jelentette ki és már jött is felém, megfogta a derekem - jó is, hogy fogja, mert mindjárt összeesek az izgatottságtól - magához huzott, menten meghalok, és egyszer csak valami nagyon meleget és nyálast éreztem a számon. Megcsókolt. Ezt nem hiszem el, s ilyenkor nem tudom, hogy hogyan kell csókólni? Ezt nem hiszem el,de azt tudom, hogy ő jol csókol,és hírtelen a szája után ment az én szám is. Ezaaaz. Gondoltam. Végre, egy igazi csók! Annyira vártam már erre, olyan rég. Már-már azt hittem, hogy úgy fogok megöregedni, hogy nem csókoloztam még sose. Mikor már végre kibonyolódtunk, arra lettem figyelmes, hogy világít a külső világítás az udvarunkon, azt tudtam, hogy én nem kapcsoltam fel. Valaki kint van.