Sosem Látott Szerelem [1.-2. Évad]

Romantikus vagy Akció?

Bementem a szobába, és Tihamérre néztem.
-Mit akarsz? - kérdezte rám se nézve.
- Honnan veszed, hogy akarok valamit? - kérdeztem, és már be is feküdtem mellé az ágyba, szorosan átölelve őt.
- Látom rajtad! - mondta, még mindig úgy, hogy rám se nézett.

-Hogy látod rajtam, ha rám se nézel? - kérdeztem még mindig nem értve azt, hogy honnan látja rajtam?
- Érzem a vizeletembe! - nevette el magát.
- Óóó...kapd be - csaptam a mellkasára - de amúgy tényleg akarok valamit! - mondtam nevetve.
- Éspedig? - kérdezte még mindig felém se pillantva.

- Nem megyünk el egyet, négyesben valahová?- kérdeztem lassan, közben rápillantottam félszemmel és vártam a válaszát.
- Mire gondolsz? - fordult végre felém, és már nagyon közel volt hozzám.

Tudjátok mi az érdekes az egészben? Az, hogy akármikor közel kerül hozzám, úgy érzem magam mintha pillangók ezrei motoszkálnának a gyomromban, és nem tudom lecsillapítani őket. Úgy érzem magam, mint egy 12 életévét betöltött lány, aki nem tudja kezelni ezt a helyzetet, és ez mindig így volt, amikor közelében éreztem magam, és pechemre mindig észrevette Tihamér. Nem mondott semmit, de mosolygott, hogy mennyire béna vagyok ilyenkor, mivel mindenre figyelek ilyenkor csak arra nem, hogy hova lépek, hogy még van egy lépcsőfog s ilyenek, és ilyenkor taknyolok egyet. Tihamér pedig kiröhög majd felsegít. Most is így volt. Mikor felém fordult, és közel voltunk, egy óvatlan pillanatba egy kicsit távolabb akartam menni, hogy ne legyek annyira zavarban, és bugyutaságom jeléül le is estem az ágyból.

- Áááuuucs..- mormogtam, mikor már földet értem.
- Én nem tudom hogy lehetsz ilyen bugyuta - mondta Tihamér a hasát fogva, és úgy nevetve, hogy még a szeme is csukva volt és már fetrengett a földön mellettem. Vártam pár percet.

-Befejezted? - kérdeztem már a földön unatkozva.

- Igen igen, persze - fejezte be és jött oda hozzám. - na hova is szeretnél menni? - kérdezte.
- Bekiivel úgy gondoltuk, hogy elmehetnénk négyen moziba - nyögtem ki végül, miközben Tihamér felhúzott a földről.

- És ezt már Abos is tudja? - kérdezte
- Gondolom Bekii épp most mondja el neki, de remélhetőleg nem úgy jár, ahogyan én - súrolgattam a hátam.
- Kíváncsi leszek mi lesz Abosnak a válasza - mondta bizonytalanul - lehet, hogy csak hárman megyünk a moziba. - bökte ki.
- Miért? - kérdeztem értetlenül. Sóhajtott egyet, majd belekezdett.
- Tudod Abosnak volt egy barátnője, nagyon sokáig voltak együtt, rengeteget jártak moziba majd egyszer mikor egy szerelmes-dráma filmet néztek meg, a barátnője szívrohamot kapott, és Abos sehogy se tudott segíteni rajta. A mentők 5 perc alatt kijöttek, de nem tudták megmenteni, ennek már lassan 5 éve, de Abos azóta nem járt moziba, és nem is volt barátnője, ezért akartam tudni mindent, ami Bekii és közte történik. - mondta, majd sóhajtott egyet. - de lássuk, most hogy Bekii kéri, mit fog mondani. - fejezte be.

- Ohh Istenem - tettem a kezeim a szemere - nem volt más közöttük, csak egy csók, de Bekii már teljesen belezúgott, mi lesz ha Abos nem akar többet? - kérdeztem a költői kérdést.
- Az nem lesz biztosan - mondta biztatóan.
- Te miért vagy ebben olyan biztos? - kérdeztem.
- Mert Abos az elmúlt 5 év alatt nem csókolt meg senkit. - mondta és a szemembe nézett.
- Ez nem is olyan biztos, nem lehetsz ebben biztos, nem voltál minden percben mellette. - mondtam mindent tudóan. 
- De ellenben én vagyok Abos legjobb barátja, és egy ilyen dolgok elmondott volna nekem - mondta meggyőzően.

- Jól van hiszek neked, de ha valami rosszat mer tenni a barátnőmmel, akkor megölöm. - emeltem fel a mutató ujjam. 

- Nyugii van - mondta Tihamér kacagva. Ekkor beléptek a szobába Bekii és Abos is.