Sosem Látott Szerelem [1.-2. Évad]

Pasiáradat

Helló mindenki! :*
Újra itt. Hiányoztatok. Bevallom, nagyon elment a kedvem az írástól, de amíg nem voltam, és láttam az értesítéseket, azt hogy mennyien vote-oltatok, mennyien hozzáadtátok az olvasólistatokhoz a könyvem, egyszerűen arra késztetett, hogy folytassam, és íme itt az új rész is, ami ennek a " könyvnek" az utolsó előtti része!

Ám a szerelem történet folytatódik! Már dolgozom az új "könyvemen", ami ennek a folytatása. Címe ÁlBarátok. Hamarosan publikálok pár részt oda is, és akkor folytatni tudjátok a történet olvasását! :) Ez a rész nem lett olyan hosszú mivel eddig mindig olyan hosszú részeket írtam. Mindegy!
Jó olvasást! :* :)

Nem telt el két hónap már tudtam, hogy nem ez a fiú való nekem. Túl sok volt az az idő amit együtt töltöttünk. Reggel, délben és még délután is. Csak hétvégén nem találkoztunk. Közben Tihamérral számítottunk úgy tényleg így szabad volt a pálya. Minden előtt. Igaz, hogy akkor még Szabi volt az első. Március végén megismertem egy nálam picit idősebb fiút, aki nekem, mint egy tini lánynak álom volt. Hogy miért? Sportos, divatos, focista, hatalmas baráti körrel na meg menő is. Gondoltam ekkor ezt róla. Pár nap múlva már számítottam is Szabival mivel halálosan beleszerettem Misikébe, ami akkor még nem gondolva életem legnagyobb hibája volt. Mindjárt el is mondom miért. Az elején minden mese szép volt, vagy inkább csak én láttam úgy. A kapcsolatunk 10 kerek hónap volt. 10 kerek hónap, amit kin keservesen éltem át. Az a 10 hónap másból nem állt, csak, hogy ő szünetet akar, természetesen nem engedtem, mert vak voltam és szerelmes. Egy idő után kezdtem kiismerni a drága barátomat. A sportos, divatos, focista, hatalmas baráti körrel rendelkező na meg menő barátom, kiderült, hogy nem is annyira sportos, divatos, focista, nincs is olyan sok barátja és nem menő sőt távol áll a divattól, női dzsekiket hord, minden megkeresett pénzét inkább el söröz vagy el issza, de akkor sem vesz magának valami ruhát. A barátai csak akkor vannak mellette ha józan, ami ritkaság. A menő meg nála olyan mint mikor egy hajléktalan hírtelen gazdag lesz a semmiből és körbe utazza a világot, azaz messze áll tőle. Majd mikor már túl éltem vele egy karácsonyt, egy szilvesztert, és még 23 napot elegem lett belőle. Igaz, hogy közre tett még az, hogy egy régi barátom igen is nagyon felkeltette a figyelmem. Nem is kellett sok. Este azonnal felhívtam Misikét és egy hatalmas kerettel elmondtam neki, hogy szakítani akarok, persze egyből ellenkezni akart. Most milyen már az, hogy mindig is ő akart szakítani s én nem engedtem, s mikor meg én akarok akkor ő könyörög. Ez is az első benyomásom ellen szól. Mikor számítottunk mar szabad volt az út H. Attilának. (Így fogom írni a nevét, mert sok Attila lesz még és lehessen különbséget tenni). Abban a kapcsolatban egyedül az volt a baj, hogy a drága H. Attilának olyan barátai voltak és olyan környékről származtak, akiknek egyáltalán nem volt jó hírük és nagyon bunkók. Ez pontosan illett rájuk. H. Attilával nem is lett volna akkora baj ha a haverjai nem vitték volna bele a rosszba. Majd annak is vége lett. Egy kis hatás szünet után az ízlésem száznyolcvan fokot vett. Megismerkedtem egy olyan fiúval, aki egyáltalán meg se közelítette az eddigi pasijaimat. Nem tudom miért, de teljesen rá figyeltem és nem is érdekelt rajta kívül senki más, pedig nem volt az a hú de menő vagyok és megtehetek bármit fiú. Ő az a tipikus csendes, szelíd, okos alkat volt, az a megfontolt, és tudatos fajtából, lehet hogy azért fogott meg, mert nem tapasztaltam egy fiúnál se ilyet. Mikorra minden jó lehetett volna addigra annak is vége lett, természetesen ennek is meg volt az oka. Az volt a baj, hogy egy iskolába jártunk, épp csak egy emelet választott el. Így minden szünetben együtt voltunk, sőt még suli után is. Olyan volt, hogy egész estig. Ennek a kapcsolatnak is az volt az átka mint Szabival. Egyszerűen meguntam. A következő fiú egy régi ismerősöm, aki mindig is halálosan tetszett. Olyan kurvára szabályos fej forma, gyönyörűen barnított bőr, gyönyörű kék szemek, állat szerető, magasabb nálam, egyszerűen álom volt nálam. Pont ez volt a baj, hogy tulságosan is álom volt. Hogy mi volt a baj? Hát persze, hogy mindig csak a baj van minden kapcsolatomban. Zsolttal, mert ezt a fiút úgy hívták, nem talált a csók, valahogy nem egy táncot járt a nyelvünk, nem egyszerre vert a szívünk. Nem ő az a fiú aki nekem kell, hiába tökéletes. Ez után megismertem két fiút is. Mind a kettő tetszett, mind a kettő jól néz ki, és mint a többi lány ilyenkor döntés előtt áll, az én helyzetemben döntenem kellett F. Attila, és Zolika között, érvek érvek ellen, az egyik velem egyidős, a másik idősebb, de nem sokkal, abban a pillanatban csak az alapján tudtam dönteni, hogy ki törődött többet velem. Így a választás F. Attilára esett, akivel a kapcsolatunk ahogyan elkezdődött olyan rosszul ért véget. Kerek perec 5 napot voltunk együtt, ami nem is kapcsolat volt, hanem inkább ismerkedés, voltunk, hogy legyünk. Ennyi. Ám ezután megjött az eszem, és úgy isten igazából elegem lett a semmirevaló kapcsolatokból, vágytam egy komoly kapcsolatra, egy igazi hosszan tartó kapcsolatra és ezt meg is találtam az előbb említett Zolikában. Ő az a tipikus fiatal vagyok bassza meg fiú volt, laza, igazi, vicces, és még dolgozott is. Az első találkozásomkor a szüleivel vagyis inkább csak az anyukájával és a két testvérével történt, mert az apukája nem velük élt, azt hiszem. Egyszóval az első találkozás egyben egy igazi lecke volt az életről. Zolika kis tesója egy hatalmas baleset áldozata lett, ami után rengeteg gonddal kellett megszenvedniük azért, hogy megélhessenek. Azt a fiút úgy ahogy volt tiszteltem és becsütlem, rengeteg dolgon végigment és minden nehezen megkeresett pénzét az anyukájának adta és segítette őt amiben csak tudta. Büszke voltam rá!

Köszönőm, hogy elolvastad ezt a részt is :) ne felejts el Vote-olni! :)