Sosem Látott Szerelem [1.-2. Évad]

Elválás

Amióta elraboltak, vagyis az a semmire való Attila elrabolt és majdnem meg erőszakolt, azóta csak úgy repültek a napok. Reggel iskolába, délután haza, este Tihamérrel randi stb... E közben Bekii hazament, és zajlott tovább az élet.

Hogy mi van Attilával? A rendőrök elfogták, és mivel még nem volt 18 éves így javító intézetbe helyezték. Ha engem kérdeztek egy egész életre ítéltem volna el. Megérdemelné az a disznó.

- Szia kincsem. - köszönt Tihamér a telefonba.

- Szia - köszöntem vissza.

- Találkozunk ma? - kérdezte.

- Ma nem lesz jó, a csajokkal egy csajos estet tartunk, ha nem baj - mondtam Tihamérnek egy kissé szomorkás hangon.

- Nem baj életem. - mondta - akkor ma Abossal leszek. Elmegyünk meginni valamit. - mondta egy újabb lehetőség gyanánt. - ti merre mentek?

- Hát úgy van, hogy beülünk egy itteni bárba s mi is megiszunk valamit. - mondtam.

- Rendben kincsem. Ha valami baj van hívj. - mondta, majd elköszönt és lerakta. Amióta elraboltak, azóta nagyon vigyáz rám. Annyira hálás vagyok neki.

Az este további részében elmentünk a csajokkal az egyik közeli bárba és rendeltünk egy kör üdítőt, melegítésnek bővel elég. Szeretek a csajokkal ilyenkor együtt lenni, mert mindig sokat nevetünk és soha sem tudjuk, hogy jutottunk haza.

Reggel hatalmas karikákkal keltem fel a szemeim körül, fogalmam sem volt hogyan jutottam haza, csak arra emlékeztem, hogy kikértük a sokadik kör Angelit s utána megszakadt a film. Felkeltem és kimentem a konyhába valami vízért, mert nagyon ki volt száradva a szám. Más emberek ha sokat isznak mindig rókáznak utána, vagy másnaposak. Én soha. Másnap csak sok vizet iszom. Miután visszamentem a szobába ránéztem az órára. 11:28, az igen. Ideje felhívni Tihamért.

Elővettem a telefont és tárcsáztam is Tihamért. Első hívásra nem vettem fel, gondoltam még alszik, újra tárcsáztam, most sem vette fel. Tudod jól, hogy ilyen sokáig nem szokott aludni. Szólalt meg egy hang bennem, aminek igaza volt, ezért újra tárcsáztam. Semmit. Pár perc múlva megint. Felvette.

- Mi van? - kérdezte flegmán, de én nem is figyeltem rá.

- Jó reggelt kincsem. Most keltem fel. Te mit csinálsz? - kérdeztem mosolyogva.

- Semmit - mondta érzelem mentesen.

- Képzeld, annyira sikerült berúgni, hogy nem tudom, hogyan jutottunk haza. - mondtam nevetve.

- Ahha. Én tudom. - mondta még mindig érzelem nélkül.

- Honnan? - kérdeztem mit sem sejtően.

- Egy fiú volt. - mondta kissé idegesen.

- Ooo dehogyis - kételkedtem - arra emlékeznék - mondtam.

- Ha te mondod. S arra emlékszel, hogy mi is ott voltunk az Amiba? - kérdezte.

- Hogy emlékeznék? Nem is voltunk ott - nevettem kínosan.

- De biza, ott voltam én is és te is. Észre se vettél, egész éjjel egy ismeretlen csávóval táncoltál, akit miután elmentetek valaki megvert - mondta ezt mind úgy mintha tudná ki volt az.

- Ti voltatok mi? Ezt nem hiszem el. Miért nem emlékszem, hogy ott voltunk? Egy kép sem ugrik be. - mondtam szomorúan.

- S ezt most el is kellene higgyem? - kérdezte.

- Hát pedig muszáj lesz, mert ez az igazság - mondtam.

- Hogy hihetnék neked? - kérdezte. - Már nem tudok megbízni benned. - mondta, majd sóhajtott egy nagyot és folytatta - nem akarlak többet látni, szakítani akarok. - mondta ki végül.