Sosem Látott Szerelem [1.-2. Évad]

Nehéz az elválás

Még ott feküdtünk egy hosszabb ideig, majd megnéztem az órám...elég későre járt már az idő, s már nagyából szárazak voltunk így elindultunk visszafele. Elég messze jöttünk el, visszafele nagyon hosszú volt az út, amire nem emlékeztem, olyan rövidnek tünt az út mjkor mentünk. Csetlettem-botlottam most. Már kezdtem mérgelődni.
Egyetlen örömöm az volt, hogy mellettem volt Attila és már hallottam a zsivongást a bálból. Odaérve mindenki nézet s hallottam egy-egy ember mondatát:"hol jártak ezek, hogy ilyen vizesek?"
Pedig én már azt hittem eléggé megszáradtam. Ooo hát igen. Meg is csak a gondosan megcsinált hajam csurom vízes lett és teljesen tönkrement s Attila jól beállított haja is tönkrement, de minket nem érdekelt, mert fütőtt minket a szerelem!
Már kiértünk a bál helyszínéről, mar csak a zene dörömbölést hallottuk...
A csillagok még mindig gyönyörűen ragyogtak. Olyan jó volt látni.
-Nem választunk ki magunknak egy csillagot?-kérdezte Attila.
-Tényleg?-bolintott-Rendben.
Mind ketten fölfele néztünk s azt néztük, hogy melyik csillag a legfényesebb. Majd választottunk. A göncölszekér egyik sarkának a csillaga mind kettőnknek tetszett, azt választottuk.
-Minden este, ha majd nem leszek veled nézz erre a csillagra s jusson eszedbe, hogy én is épp ezt a csillagot nézem s rád gondolok.-mondta. Olyan édes volt. Annyira szeretem, pedig most ismertem meg. Félek csalódni fogok, ha ennyire beleszeretek. Nem értek a csalódásokról, mert Attila az első barátom, de rengetek könyvet és blogot olvastam s onnan konyítom az ilyen dolgokat.
-Rendben szerelmem.
Pár lépés után a kapunkhoz értünk. Hírtelen elszomorodtam, mert eljutott az agyamig az a tudat, hogy most el kell válnunk, jó lehet, hogy holnap újra találkozunk vagy beszélünk de akkoris rosszul esik.
Megálltunk.
-Nagyon nagyon köszönöm ezt a csodálatosan szép estét, a sok meglepetést, azt, hogy mellettem voltál, higy fontosabb vagyok mi t bárki más, és azt is, hogy kihúztál a vízből és igazából megmentetted az életem!-mondtam és megöleltem majd egy csókot nyomtam gyönyörű szájára.
-Ezt mint megérdemelted, mert te az én hercegnőm vagy és mindent megteszek, hogy boldog lész, sosem akarlak elveszíteni és azt akarom, hogy mindig mellettem légy...és tudod miért?-kérdezte.
-Miért?- kérdeztem.
-Mert nagyon szeretlek.-és elmosolyodott, majd újra megcsókólt.
-Énis nagyon szeretlek-mondtam majd egy "jó éjt" csókot leheltem ajkára és lassan elengedtem a kezét. Visszahúzott majd újra megcsókolt.
-Holnap hívlak-mondta. Én bólintottam, majd tényleg elengedtem a kezét és bementem a kapunk.
Amint beértem rögtön a szobám fele vettem az irányt. Átöltöztem és lefeküdtem. Pár perc mulva jött az sms:
"Szia életkéje. Én is hazaértem. Nagyon szeretlek. Nagyon fáradt vagyok. Mindjárt fekszem le. Szép estét és szép álmokat! :*" elolvastam az sms-t de már aludtam is...