Született Farkas {Teen Wolf ff.} [Befejezett]

1.évad 5.rész: Társ

~2015.12.05. (hétfő este)~

5 nap múlva 18 leszek és az igazat megvallva, kezdem sejteni, hogy ki a társam. Pár alakalommal már megtörtént az, amit meséltek erről, hogy már csak arra eszmélek fel, hogy őt nézem. Örülök neki, csak az a szomorú, hogy nem tudom ő mit érez. Majd talán kiderül.

~2015.12.06. (kedd reggel)~

Szokásos reggel. Felöltözök, megjön Lydia, együtt reggelizünk, majd elmegyünk a suliba. Útközben gondoltam már elkéne neki mondanom.

-Lydia.

-Igen? - kérdezte és rám pillantott.

-Van a vérfarkasoknak társuk ezt tudod. Meg azt is tudod, hogy 4 nap múlva leszek 18. Őszinte leszek, sejtem ki a társam, viszont nem tudom, hogy ő mit érez és a vérfarkas legendák szerint aki addig nem találja meg, tehát nem is jönnek össze, az nem lehet boldog. Ez nem tudom mennyire igaz, de az biztos, hogy aki lehet a társam, őt szeretem. - mondtam, de közben csak a földet figyeltem.

-Szerintem nem lényeg, hogy mikor jöttök össze. Különben is, ez csak egy hülye legenda, mindez nem a kortól függ. A másik meg, hogy te szereted őt és ráadásul még úgy érzed ő a társad is, szóval szerintem mindez már csak azon múlik, hogy mikor vallod be neki az érzéseidet. Amúgy ki az? Ismerem? - kérdezte izgatottan.

-Ismered. - bólintottam. - Természetesen neked elmondom, mert bízom benned. - kezdtem bele, mire ő hevesen bólogatott. - Szóval, igazából... - kezdtem bele a mondatba, de nem tudtam befejezni, mivel épp a sulihoz értünk és Stiles oda is jött hozzánk.

-Sziasztok! - mosolygott ránk.

-Szia! Most ne haragudjatok, de mennem kell. Majd még beszélünk. - néztem az utolsó mondatnál Lydiara zavartan, majd gyorsan elmentem a szekrényemhez.

Épp mikor végeztem a pakolással, Lydia akkor jött oda hozzám.

-Jól vagy? Stiles mondta, hogy már a múlt hónapban is volt valami, ami miatt szomorú voltál, de ez egy időre elmúlt. Most pedig ismét furcsán viselkedsz. Mi a baj? - nézett rám aggódva.

-Tudod...Stiles volt az, akit mondani akartam. - mondtam, majd lehajtottam a fejem.

-Komolyan? De hiszen az jó, nem? - kérdezte, mire ráemeltem tekintetem.

-De mi van ha ő nem szeret engem? - néztem rá, majd egy könnycsepp folyt le az arcomon, amit szép lassan a többi is követett.

Lydia magával húzott a wc-be és ott szorosan megölelt.

-Ugyan! Miért ne szeretne? Te egy szuper kedves és megértő lány vagy. Nem mellesleg egy különleges vérfarkas is lakozik benned.

-Nem tudom. Egyszerűen csak így érzem, de köszönöm, hogy itt vagy velem. - mosolyodtam el szomorúan, majd letöröltem a könnyeim.

~2015.12.07. (szerda reggel)~

Reggel mikor felkeltem érdekes dolog fogadott. Nem otthon voltam, nem a saját szobámban.

-Hol vagyok? Várjunk, mi a francot keresek Stiles szobájában? - gondolkoztam hangosan amit igazából nem szerettem volna, mivel erre Stiles felébredt.

-Te, hogy kerülsz ide? - törölgette meg a szemét.

-Én sem tudom. - mondtam kapásból, de rájöttem, nem titkolhatom el ezt tovább, már csak azért sem, mert a farkas énem konkrét lépést tett ezzel Stiles felé, elvégre eddig csak távolról figyeltem. - Illetve de, tudom. - sóhajtottam.

-Talán alva jártál? - kérdezte, miközben felkelt és én is felálltam a padlóról.

-Igen, valami olyasmi. Őszintén szólva, te vagy a társam, emellett pedig bekell vallanom, beléd szerettem. - mondtam el zavartan a világ legpocsékabb szerelmi vallomását.

Hirtelen megindult felém, majd azzal a lendülettel át is ölelt.

-Én is szeretlek. - suttogta a fülembe.

Hallgattam az egyenletes szívverését és nem akartam elhinni, hogy ez megtörténik. Olyan bolodog lettem, hogy még a könnyem is kifolyt örömömben.

-Haza kell mennem felöltözni. - mondtam pár perc múlva.

-Elvigyelek? - nézett le rám kisfiús mosollyal.

-Nem kell, köszönöm. Majd a suliban találkozunk. - viszonoztam mosolyát, majd nyomtam egy puszit az arcára.

Ezután haza futottam és felmásztam az emeletre ahol a szobám van, mert nem akartam, hogy a szüleim megtudják.

Gyorsan felöltöztem miközben Lydia is megérkezett, majd megreggeliztünk. Alig bírtam magamba tartani a történteket, de amint távolabb értünk az otthonomtól, minden kitört belőlem.

-Ma reggel Stiles szobájában ébredtem. A farkas énem elég egyértelműen jelezte, hogy ő a társam és el is mondtam neki. Utána pedig azt is, hogy szeretem és ő is szeret engem. - vigyorogtam folyamatosan.

Lydia elmosolyodott, majd megölelt és amikor a sulihoz értünk, egyből oda mentünk Stileshoz.

-Sziasztok! - köszönt, miközben megölelt.

-Szia! - köszöntünk vissza egyszerre.

-Amúgy még hivatalosan meg sem kérdeztem. Leszel a barátnőm? - kérdezte mosolyogva.

-Igen! - öleltem meg boldogan. - Egyébként, a többieknek mikor mondjuk el? - kérdeztem Stilestól.

-Mondjuk most? - nézett rá a felénk közeledő 3 emberre.

-Sziasztok! - köszöntek egyszerre.

-Sziasztok! - köszöntünk vissza mi is.

-Képzeljétek, megtaláltam a társam! - vigyorogtam rájuk.

-Az nagyon jó! Na és ki az? - kérdezte mosolyogva Kira.

Én nem feleltem csak megfogtam Stiles kezét.

-Gratulálok! - mosolygott ránk Scott.

-Aha én is. - vigyorgott ránk eröltetetten Liam, de hallottam a szívverését és hazudott.

De vajon miért?

*Délután*

Amikor hazaértem és lepakoltam a cuccaimat, akkor lementem anyuékhoz a nappaliba.

-Megtaláltam a társam! - álltam eléjük mindenféle felvezetés nélkül.

-Gratulálok kicsim! Na és majd bemutatod nekünk is? - kérdezte anyu nevetve.

-Gratulálok és én is kíváncsi lennék arra a fiúra. - mondta apu komolyan.

-Igen, majd egyszer mindenképp, de most felmegyek mert még van leckém. - mondtam sietősen, nehogy a végén elkezdjenek kérdezősködni.

Felmentem a szobámba ahol megcsináltam a házimat, de mire végeztem késő lett, szóval lefürödtem és lefeküdtem. Elég nehezen tudtam elaludni, mivel végig azon gondolkoztam, hogy Liam miért hazudott...