Született Farkas {Teen Wolf ff.} [Befejezett]

2.évad 6.rész: A lehetetlen mégis lehetséges

*Narrátor*

Derek és Stiles elviszik Katie holttestét Deaton rendelőjébe és onnan felhívnak mindenkit. Ők is ugyanúgy reagáltak. Nem akarták elhinni, hogy ez valóban megtörtént. Elkezdtek zokogni és mondták, hogy odamennek. Stiles utoljára a lány szüleihez ment el, mivel velük nem telefonon akarta közölni a szomorú hírt. Amikor a lány anyukája kinyitja az ajtót és meglátja a fiú lesújtott arcát, akkor zavartan tekint vissza rá, majd behívja őt.

*Stiles szemszöge*

-Mi történt? - kérdezte Amy (Katie anyukája) ijedten.

-Nem is tudom, hogy mondjam, de Katie...meghalt. - mondtam ki a szavakat nehézkesen és éreztem, ahogy a könnyeim végigszántják arcomat.

-Micsoda? Nem, az lehetetlen! - tagadta inkább magának, mintsem nekem.

-De mégis hogyan történt? - kérdezte Steve (Katie apukája) is már könnyeivel küszködve.

-Theo volt az. Ő tette. - néztem rájuk felváltva.

-Ő az, akiről mesélt? Megölöm őt! - csattant fel Steve indulatosan, majd kiviharzott az ajtón.

-Úgysem találja meg, majd kitombolja magát és kicsit lenyugszik. - tette hozzá Amy, miközben a férje után nézett. - Kérlek vigyél el a lányomhoz. - fordult vissza felém.

-Rendben. Gyere. - indultam el, mire ő pedig utánam.

Amikor oda értünk akkor sírva ráborult a holttestre. Közben a többiek is megérkeztek és Dereket faggatták. Scott félrehívott.

-Hogy történt? Ki tette egyáltalán?

-Theo. - Mondtam elfolytott hangon, de most inkább nem kezdem el neki részletezni.

-Bassza meg! Ez az én hibám! Ha hiszek nektek akkor még élne! - akadt ki, miközben belevert egyet a falba.

-Nem tudhattad. Túl szépen játszotta előtted a jót. - próbáltam nyugtatni, de nem igazán sikerült.

-De ti vagytok a legjobb barátaim! Gondolhattam volna, hogy nem hazudtok! - mondta dühösen és Katie teste mellé lépett. - Sajnálom! - suttogta maga elé, majd felette sírt tovább, épp ahogy a többiek is.

*Narrátor*

Scott könnyei megváltásként hatottak a lány bőrére. Amikor lehullott, akkor csillogva és szikrázva estek rá hófehér bőrére. Amolyan végbúcsú. A többiek is köré álltak és próbáltak erősek lenni, de 1-1 könnycsepp még így is ráhullott kezeire, lábaira. Némán álltak ott, csak a szipogás és a sírás hallatszott. 2 óra után már többen voltak, csatlakozott hozzájuk Katie apukája, Scott anyukája és a sheriff is. Kis idő múlva és nehezen ugyan, de mindenki beleegyezett, hogy elvigyék a holttestet a kórházba és csak később temetik el.

*Stiles szemszöge*

Most itt ülök a hullaházban. Melissa elintézte, hogy itt lehessek ameddig csak szeretnék. Nem tudom miért, de nem tudok mellőlle elszakadni. Nem tudok se enni se inni. Hiába mondja Amy is, hogy menjek haza, egyszerűen nem megy. Majd talán egyszer elmegyek, de nem most. Nekem itt van a helyem.

*Pár nap múlva*

Nem tudom mire várok, de se az eszem se a szívem nem enged innen.

Hirtelen hallok egy koppanást és olyan, mintha valaki fájdalmasan felszisszent volna. Nem, nem lehet, hogy ő az, csak a képzeletem űz velem ilyen szörnyű játékot.

-Hahó! Van itt valaki? - hallottam meg onnan a hangját és hirtelen teljesen lesokkolódtam.

Nem akartam elhinni, hogy ezt teszem, de odaléptem ahhoz a hullaházi hűtőhöz, amelyben az ő teste volt és kihúztam azt a rekeszt.