Született Farkas {Teen Wolf ff.} [Befejezett]

1.évad 11.rész: A halál szélén

*Az előző részből:*

-Mégis mi lenne az?

-Majd megtudod. Akkor gyere és ha jön veled valaki akkor annak csúnya vége lesz. - mondta és ördögien felnevett.

A háttérben hallottam a barátaimat segítségért kiáltani. Ezek tényleg ők voltak.

Azonnal elindultam Derek lakásába...

**********

Mikor oda értem, akkor remegő kézzel elhúztam az ajtót és beléptem. Láttam a barátaimat a földön ülve megkötözve. Peter meg Malia a kanapén ültek.

-Mit akartok? - kérdeztem látszólag nyugodtan.

-Öld meg magad ezzel a késsel. A barátaid pedig szabadon elmehetnek. - mondta Malia majd az asztalra dobott egy kést.

-Ha ez az ára, megteszem, de ha átvertek akkor nagyon megbánjátok! - néztem rájuk komolyan.

-Ne Katie! Ne tedd! Nem ér ennyit! - kiabálta Stiles és a többiek is egyetértettek.

Közben oda sétáltam az asztalhoz aztán felvettem a kést.

-Sajnálom, de muszáj...értetek. - mondtam, majd bele szúrtam a hasamba a kést és végig folyt egy könnycsepp az arcomon.

Ezután a padlóra zuhantam és Malia odajött, aztán elkezdett a földön húzni.

-Kábítsd el őket és dobd oda a két béta mellé akik majd szétcincálják őket teliholdkor. - szólt oda Peternek.

Valahogy sejtettem, hogy átver, de reménykedtem. Erre viszont olyan szinten dühös lettem, hogy már a fájdalmat se éreztem.

Kiugrottam Malia kezéből és kihúztam a kést a hasamból aztán átváltoztam farkassá és neki támadtam. Igaz ez csak egy utolsó lendület volt, de legyűrtem a fájdalmat és sikerült Maliat kiütnöm. Ezután Petert, akit már könnyű szerrel elintéztem aztán eloldoztam a többieket, de a dühöm elmúlt és vele a kitartásom is. Ismét a földön találtam magamat vérző hassal. Mindenki körém gyűlt.

-Tarts ki! Elviszünk Deatonhöz! Ő meggyógyít! - mondta könnyes szemmel Stiles, miközben magához ölelt.

Ez nagyon jól esett, ezért erőt vettem magamon és küzdöttem. Küzdöttem az életemért, a barátaimért, a családomért, de főképp érte, Stilesért. Borzasztó volt látni őt így.

-Stiles...jól vagy? - kérdeztem nehezen miközben a Jeepjében ültünk és ő vezetett én meg az anyós ülésen ültem.

-Igen, de ne mással foglalkozz mindig, most te vagy a fontos. Neked mindig a barátok és a család volt az első, de annyira, hogy képes lennél meghalni értünk. Most te vagy a fontos! Nem pedig más! - mondta majd mégjobban beletaposott a gázba.

Amint odaértünk akkor gyorsan felkapott valaki és bevitt, de nem Stiles volt mert nem éreztem az illatát.

Egy állatkórházba vittek, ahol leraktak egy asztalra és egy kopasz, bajszos férfi beadott egy altató inekciót majd elaludtam. Álmodni csak annyit álmodtam, hogy farkasként futok az erdőben, de magamat külsőleg látom. Hirtelen leestem egy szakadékba, aminek következtében felébredtem, levegő után kapkodva és fel is ültem, de olyan hirtelen, hogy még éreztem a varrás nyomát a hasamon.

-Ne aggódj! Már biztonságban vagy és én itt vagyok veled, fel fogsz épülni. - mosolyodott el Stiles nyugtatóan.

-Rendben, de hol vagyok? - kérdeztem mire bejött az a férfi is.