Született Farkas {Teen Wolf ff.} [Befejezett]

2. évad 5.rész: Döbbenet

*2016.03.25. (Kedd)*

Amióta volt az az eset, azóta nem is láttam Theot, viszont Lydiát és Liamet sem. Ennyire betegek? Meg azóta is furdal a kíváncsiság, hogy mi lehet abban a raktárépületben. Lehet, hogy csak én vagyok kissé paranóiás, de nem hagy nyugodni. Scott pedig folyton kerül a veszekedés óta. A fenébe is! Minden most jön össze és mintha egybe függene, de valahogy nem találom meg azt a szálat ami összeköti őket.

-Miss. White. - gondolataimból a tanár hanga ébresztett fel.

-Tessék?

-Talán válaszolnál a kérdésemre? - nézett rám felvont szemöldökkel.

Nem tudtam mit kérdezett, de szerencsére Stiles megsúgta.

-Bonaparte Napóleon 1769-ben született. - mondtam ki hangosan is, amit barátom megsúgott nekem.

-Rendben. - mondta, majd visszafordult a táblához.

Sosem szerettem a történelmet, mert ezt a sok évszámot soha nem tudtam megjegyezni, de most, hogy van jobb dolgom is, így meg pláne nem érdekel. Viszont Stiles ismét megmentett. Egyébként, ez volt az utolsó óra és épp csöngettek. Amikor kimentem, akkor megvártam míg Stiles is kiér a teremből, majd együtt indultunk el.

-Theon gondolkoztál? - kérdezte miközben kezünket összekulcsolta.

-Róla is. Meg Lydiáról és Liamről. Minden most jön össze és nem találom a kapcsot ami köztük van mert ez az egész nem lehet véletlen. Na meg ott van még Scott és az az épület is.

-Miért érzem, hogy elakarsz oda menni?

-Figyelj, muszáj megtudnom, hogy mit csinál ott. Amióta megjelent, azóta rossz érzésem van és semmit nem bízhatunk a véletlenre.

-Jó, de én is megyek veled.

-Nem lehet Stiles. Neked túl veszélyes lenne.

-Mert talán neked nem lenne az?

-Nem, én megtudom védeni magam.

-Szerinted én nem? - kérdezte ingerülten

-De, csak féltelek. Nézd, Theo vérfarkas, te ember. Emlékszel mi volt legutóbb is? Majdnem megölt, én pedig azt nem élném túl.

-De... - kezdett volna bele, viszont én közbeszóltam.

-Nem Stiles. Sajnálom, de túl veszélyes. Nem kockáztathatunk. Egyedül megyek. - feleltem komolyan.

-Neked is veszélyes. Mi van ha meghalsz? - felelte felemelt hangon.

-Ez nem fog megtörténni. Én alfa vagyok. Erősebb vagyok nála. De egyedül megyek, téma lezárva! - mondtam idegesen.

Ő nem mondott semmit csak mérgesen sarkon fordult és elment. Én is azzal a lendülettel mentem be a házba és őszintén szólva sírhatnékom volt, de annyira mérges voltam, hogy egyszerűen nem ment. Inkább mászkáltam fel-alá és szedtem össze pár cuccot ugyanis holnap elmegyek oda. Előbb eljövök a suliból, hogy még csak ne is találkozzak Stiles-sszal.

*Másnap*

Ma hamarabb elindultam, hogy előbb odaérjek, mint ő és ne találkozzunk. Gyorsan bementem a suliba és a terem előtt vártam a becsengetést. Minden órán éreztem magamon Stiles szomorú tekintetét, de az ő érdekében teszem. Utolsó óra után hazasiettem. Azt mondtam anyunak, hogy sétálni megyek. Elindultam és belopóztam az elhagyatott épületbe. Mindenhol csupa pókháló és nincs itt semmi, mintha üres lenne az egész, de tudom, hogy nem az.

Egyszer csak megláttam egy ajtót, amin be is nyitottam és érdekes dolog fogadott. Lydia és Liam megkötözve ültek a földön. Eloldoztam őket, mire mindketten megöleltek.

-Theo tette, ugye? - néztem rájuk felváltva.

-Igen. - felelték egyszerre.

-Gyorsan menjetek és hívjatok segítséget, én addig megkeresem azt a szemetet. - pillantottam körbe. - Liam, vigyázz rá és ügyesen használd az erődet. - mondtam a bétának egy bíztató mosollyal az arcomon, majd felvillantottam piros szemeim.

-Rendben. - biccentett.

Ők elmentek, én pedig tovább várakoztam. Hirtelen léptek zaja csapta meg a fülemet a hátam mögül.

-Látom megtaláltad a drága barátaidat. - nevetett fel gúnyosan.

-Ebből elég! A barátaimat ne keverd bele.

-Ohh, te kis naív. Ugyan, nekem a barátaid nem kellenek csak te. A te erőddel én leszek a legerősebb, ugyanis az alfa, alakváltó farkas erősebb Scottnál is. Ha enyém lesz az erőd, akkor én leszek a leghatalmasabb vérfarkas. - mondta gúnyosan mosolyogva.

-Csak a holttestemen keresztül! - kiáltottam rá dühösen és átváltoztam.

Viszont mielőtt bármi történt volna, a hátam mögül Derek ugrott elém átváltozva. Amikor pedig hátra néztem, akkor megláttam Stilest is. Derekkel egyszerre támadtuk meg Theot. Viszonylag könnyen lerendeztük, mivel túlerőben voltunk. Ekkor visszaváltoztunk és megöleltük egymást.

-Tudtam, hogy vagy annyira önfejű, bátor és talán egy kicsit hülye is, hogy valóban egyedül gyere ide és gondoltam szükség lesz a segítségre. - mosolyodott el a barátom.

-Nagyon köszö... - kezdtem volna hálálkodni, de nem tudtam befejezni, mert Derek és Stiles egyszerre kiáltottak fel.

-Vigyázz! - hallottam hangjukat, majd azt éreztem, hogy Theo belevájja karmát a hátamba.

Ez nem olyan volt, mint akkor, amikor a kezem volt. Ez mélyebb és nagyobb volt, emellett pedig egy maró érzést is érzékeltem. A földre estem miközben Stiles odarohant hozzám, Derek pedig kiütötte Theot. Ezután Derek is odarohant hozzám és éreztem, hogy minden erőm eltávozik a testemből, így már csak egy szót tudtam mondani, ezért Stiles felé fordítottam a fejem.

-Szeretlek. - suttogtam neki és a szemhéjjamra nehezedő ólómsúlyok miatt már nem tudtam nyitvatartani.

Még hallottam Stiles hangját, amint sírva azt mondja, hogy ő is szeret engem. Ezután még pár másodpercig hallom amint sír és hallom Dereket is. Utána minden egyre halkabb lett. Nem éreztem semmit, nem hallottam semmit és nem láttam semmit. Szépen lassan kúszott végig a megnyugvás a testemen, majd egyszerűen csak elillant minden.

*Narrátor*

Ezután Katie meghalt. Stiles karjában. Ő nem érez semmit csak a körülötte lévő emberek sírnak, gyászolnak. Derek és Stiles csak ül a lány mellett és zokog. Emlékeznek mennyi minden történt eddig közösen és mennyi minden fog nélküle. Úgy érzik, erre nem álltak készen, de ami ezután fog történni arra méginkább nem készültek fel.