- Hagyj fel a versenyekkel, különben elveszíted - könyörgött Kim már ezredjére.
- Már elveszítettem - sóhajtottam, majd meghúzva a gázt újra a rajthoz álltam. A szenvedélyemmé váltak a motorversenyek. Igen, illegális. Vele jár a pia, a drog, a nők é...
Szokásos lustaságomnak köszönhetően a csomagolás éjszakába nyúlt. Nem kevés idő ez az egy hónap, így mindenáron próbáltam a szerkényem majdnem teljes tartalmát a két hatalmas bőröndömbe préselni. A székemen hagytam a holnapra szükséges ruhámat, amit hosszas hezitálás után sikerült csak kiválasztani. Mivelhogy kényelmes kellett, lenge de mégis olyan ami tetszik. Örökké hadilábon álltam a mit vegyek fel kérdéssel. Miután sikeresen eldöntöttem az ágyba vetettem magam és hamar sikerült elaludnom.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Másnap reggel pedig már úton is voltunk a part felé. A három órás utat szinte végig zenehallgatással töltöttem. Az ablakon kibámulva gondolkodtam el, hogy vajon mi vár rám itt. Elképzelni sem tudtam milyen emberek és társaságok fognak minket körülvenni. De hiába is álmodozok, sehogy sem jönne össze semmi, ha a családommal nyaralok. Szívem sem lenne azt mondani anyáméknak, hogy nem megyek velük valahova, mert épp egy fiúval randizom. Apa sokat dolgozik, így szereti teljes egészében élvezni azokat az időket mikor velünk lehet, nagyon szeret engem és a húgomat. Ahogy mi is őt. Lucy az út vége felé már majd meg halt az unalomban, így inkább kivettem a fülemből a fülhallgatót és kérdezgetni kezdtem, hogy mit vár a legjobban a nyaraláson. Válasza persze a tenger volt, biztos vagyok benne, hogy alig bírjuk majd elkönyörögni onnan. Imádja a vizet.
- Megérkeztünk lányok – nézett ránk hátra anya.
- Na végre, anya muszáj kipakolni? Én rögtön a tengerhez szeretnék menni.
- Lucy ne siess annyira, lesz egy teljes hónapod a tengerrel.
Nagyot sóhajtva pillantottam körbe a tökéletes környéken. A nap hét ágra sütött, néhány ember már a tengerben lubickolt, és volt, aki csak a faháza erkélyén üldögélt és beszélgetett. A recepciónál oldalra húzódva vártunk apára, míg mindent elintéz. Tökéletes belátásunk volt a táncteremre, ha jól láttam épp táncoktatás folyhatott. A tánctanár pedig hogy is mondjam, elég jól nézett ki. A telefonomat nyomkodva vártam tovább, de felkaptam a fejem a recepciós nő rikácsolására.
- Segíts elvinni a vendégek cuccait.
Az előbb még tánctanárként működő fiú azonnal mellettünk termett. Sokoldalú - gondoltam kissé gúnyosan magamban, majd anyámék után indultam.
- Kivel beszélsz olyan sürgősen? – szólalt meg anya és a srác is hátrafordult szavaira.
- Csak Kimnek írtam, hogy megérkeztünk – csúsztattam a zsebembe a telefont.
- Nos, itt lenne a szobájuk. A felső szinten van két külön ágy, itt a háló, konyha, és nappali. – mutogatott mindent körbe.
Én persze egy szavára sem figyeltem, inkább tekintetem végigvándorolt rajta. A rendnek megfelelően egy fehér inget viselt, viszont fekete nadrágja itt-ott lyukas volt és kopott. Biztos voltam benne, hogy ez nem feltétlen tartozik az előírások közé. Inge hanyagul volt begombolva ezzel rálátást engedve a mellkasát díszelgő madarakra. Tekintetem végül az arcán állapodott meg, rakoncátlan tincsei –amik egy hajpánt szerűséggel voltak hátrafogva- mosolyt csaltak az arcomra. Erős illata az egész szobát pillanatok alatt betöltötte.
- Hölgyeim, Uram. Jó szórakozást kívánok a nyaralásra – válaszolt gépszerűen. Csak egy pillanatra találkozott tekintetünk, amit rögtön elkapott és kirohant a szobából.
- Amina, hallod, amit mondok?- rántott ki a kis mesevilágomból anya hangja.
- Bocsi, mit mondtál?
- Hogy menj fel és pakold ki a cuccaidat. Lucyval a szobátok a felső szinten van.
A kis csigalépcső egy nem túl nagy szobát nyitott meg. Két kisebb ágy foglalt helyet egymással szemben, valamint TV, ruhásszekrény és egy hatalmas erkélyajtó. Az utóbbit rögtön célba vettem és mosolyogva néztem körbe. Az egész szálló területét beláttam innen, egyenesen le a tengerpartig. Hamar szemet szúrt nekem újra a göndör fiú, a porta előtt állt és ha jól láttam telefonált. Nagyot sóhajtva mentem inkább vissza a húgomhoz, segíteni neki kissé belakni a szobát.
- Na, hogy haladtok?- jött be nem sokkal később anya.
- A ruhák kész vannak, a Lucyét is bepakoltam.
- Akkor lemehetnénk ebédelni, gyertek.
A part mellett elhelyezkedő étterem egyik teraszának asztalához ültünk, a pultnál pedig szinte rögtön kiszúrtam a göndört. Mostanra már biztos voltam benne, hogy a személyzet egyik ragja, csak az nem világos, hogy miért van mindenhova ő beosztva. Látszott rajta, hogy nem ide való. Most is mindenáron próbált flörtölni a pultban álló lánnyal.
- Sikerült választani? – jelent meg nem sokkal később az asztalunk mellett.Miközben anya diktált neki figyeltem őt, közelebbről nézve gyönyörű szemei vannak. Tekintetem megérezhette magán, ugyanis a jegyzettömbből felnézve rögtön rám pillantott. Hosszú percekig bámultunk egymás szemébe, a szívem pedig őrült tempóban dobogott. Nem Amina, ne kezd megint - súgta a tudatalattim, míg a másik vállamon ülő ördög mindenáron csak azt hajtotta, hogy - Ugyan, mi bajod lehetne belőle. Flörtölj vele. - Ajkaira apró mosoly húzódott, ezzel megvillantva pár apró gödröcskét az arcán. Ez rögtön engem is mosolygásra késztetett.
- Amina, te kérsz még valamit? – rántott vissza a valóságra újra anya hangja.
- Csak egy jegeskávét, köszönöm.
- Máris hozom – kacsintott rám a göndörke mire én lehajtott fejjel ráztam meg azt, zavarban voltam. Szerencsémre a szüleimnek ez nem tűnt fel, vagy csak nem szerették volna firtatni. A strandon szaladgáló gyerekekre tereltem a tekintetem, de valahogy folyamatosan motoszkált bennem a tudtad, hogy a srác majdnem velem szemben áll és minden erőmmel azon vagyok, hogy ne nézzek felé.
- Nagyon csöndben vagy, mindig elkalandozol - húzta össze a szemöldökét apa, ezzel ábrándozásomat újra megszakítva.
- Dehogy, vagyis lehet. De nincsen semmi baj, jól érzem magam – vigyorodtam el és tulajdonképpen nem hazudtam. Tényleg remekül érzem magam, hosszú idő óta végre van egy srác, aki azt váltotta ki belőlem, amit Ő. De minek? Minden bizonnyal hazamegyek innen én soha az életben nem fogom többet látni, meg amúgy is. Látom, ahogy minden lányra ugyanolyan csábosan néz, ahogy rám és akár ugyanúgy rájuk kacsintgat. Tipikus nőcsábász. Míg a kajánkra vártunk Lucyt hallgattuk, az egyik fellépéséről mesélt valami vicces sztorit. Tudniillik táncol már egy jó ideje és nagyon szereti.A kései ebédünket végül 15 percen belül újra a srác szolgálta. Ezt nem értettem különösebben, ugyanis a többi asztalnál másik két pincér sürgött. A göndörke engem hagyott utoljára, hatalmas vigyorral az arcán lépett mellém és rakta le a tányért és a jegeskávémat. Illata újra megcsapta érzékszerveimet, felpillantva rá tekintetünk újra találkozott.
- Köszönjük – válaszoltam magabiztosan- már amennyire a szituáció engedte-, egy újabb kacsintást kaptam csak válaszul. Éreztem, hogy mikor elmegy kezei végigsimítanak a hátamon, ajkaimra pedig vigyor csúszik.
- Amina mi lenne, ha nem kacsingatnátok egymásra a pincérrel?- szólalt meg apa, cseppet sem kedves hangnemben.
- Én nem kacsintgattam, csak megköszöntem az ételt.Hangom megremegett kitörni készülő röhögésem miatt, de tartottam magam, ezzel apával is elfeledtetve a dolgokat. Oké, nem mindig voltam túl tisztelettudó, de ilyen helyzetekben lehetetlen.
Hamarabb végeztem az ebéddel a családomnál, így hátradőlve székemben iszogattam a jegeskávémat. Újra éreztem a figyelő érzést és apa vállán átpillantva ki is szúrtam a tettest. A göndör a pulton támaszkodva vizsgálgatott. Egy idő után kezdett ám zavarni a folyamatos bámulás, zavaromban beletúrtam hosszú hajamba, amit ő egy ajakharapással viszonzott. Megmondom őszintén tetszett a helyzet.
- Amina, kikísérnéd Lucyt a mosdóba?
- Persze, menjünk – fogtam kézen húgomat.A srác előtt inkább már elszakadtam tekintetétől és minél sietősebben fordultam be a mosdók irányába. Míg Lucy benn volt a mosdó előterében vártam meg. Nem sokkal később a tükörben láttam, ahogy az ajtó nyílik és belép rajta a göndörke...
