Sense - To the moon and back /Harry Styles HU/

I. ~ 21. Tulajdon

Kissé lihegve szakadtunk el egymástól. Hosszú percekig bámultunk egymás szemeibe, furcsa volt. Nem tűnt boldognak, sőt. Inkább meggyötörtnek és szomorúnak festett a tekintete. És az enyém sem lett más, mikor fogta magát és otthagyott. Én egyszerűen nem tudom megérteni azt, amit művel. Most majd ez jön? Hogy megint csak megfektetni akar? Vagy mégis miért hagy faképnél minden megáldott lehetőség után? A szívem majd meg szakadt, ahogy a forró víz csurgott rám. A kezeim még mindig remegtek a hatására, a szám pedig még mindig bizsergett. Nem tekehetek róla, ha szeretem. A könnyeim egybefolytak a rám csurgó forró vízzel. Minél tovább próbáltam húzni a zuhanyzást. Mielőtt visszamentem volna pirosló szemeimet próbáltam egy kis alapozóval eltüntetni.

A sátorhoz érve rögtön szemet szúrt, hogy sem Harry, sem a motorja nincs itt. Nem volt erőm rákérdezni a többiektől, így csak a telefonomat fogva bújtam be az egyik sátorba. A fülhallgatót a fülembe téve dübörgött a zene, amivel megpróbáltam elnyomni az érzéseimet és gondolataimat. Nem túlzottan sikerült, de jobb a semminél.

**

Az este kitalálták a többiek, hogy menjünk el egy helyi szórakozóhelyre. Sisyvel és Kimmel a mosdókban készültünk el, amire később a fiúk elégedetten bólogattak, miszerint kitettünk magunkért.

Harry egyébként az előbb ért vissza, megszoktam már, hogy ha gondja van csak felpattan a motorjára és száguldozik egyet.

A szórakozóhelyre érve a társaság már igencsak illuminált állapotban volt, köztük én is. Muszáj volt valamivel elrugaszkodnom a Harry témától és felszabadulnom kicsit. Sosem buliztam még kültéren, de sokkal jobbnak bizonyult mint a fülledt beltéri helyek. Sisyvel szinte rögtön betámadtuk a táncteret és összevissza ráztuk magunkat a zene ritmusára. Igazából eleinte csak ketten táncoltunk, majd egy fiútársaság jött oda hozzánk. Nem néztek ki rosszul sőt. Az egyik különösen figyelt engem. Szőkésbarna haja oldalt rövid volt, felül pedig hátra volt túrva. Kék szemei csak úgy világítottak és egy farmer térdnadrágot viselt fehér kivágott trikóval és farmeringgel. Abszolút az esetemnek mondható. Ahogy tekintetünk egyre gyakrabban találkozott elmosolyodtam, ő pedig erőt merítve ebből odajött hozzám és a fülemhez hajolt.

- Meghívhatlak valamire?

- Persze – válaszoltam és a kezemet elkapva húzott át a táncoló tömegen a pulthoz.

Végül megtudtam, hogy Marionak hívják és hogy a barátaival nyaralnak itt épp. Igazából nem volt nyomulós, sőt tök szimpatikus volt, ahogy érdeklődött rólam és kedves bókokat mondott. Mindig éreztem magamon a társaságunk tekintetét. Sőt Kim egyszer le is támadott, hogy mekkora baromságot csinálok megint. Miért lenne baromság? Meg akarom mutatni, hogy nem lehetek valami hülye rongybaba, akit kedvére rángathat és elővehet amikor csak akar. Később beleuntam az ölő tekintetekbe és inkább elfogadtam, hogy Mario a szállásunkra kísérjen. Viszont a parkolóban hamar kiszúrtam Harryt. Próbáltam Mariot másik irányba húzni, de Harry hamar beért minket.

- Hova kell már ennyire menekíteni? - vigyorgott pofátlanul. Izmai megfeszültek, ha nem ismerném is tudnám, hogy nagyon dühös.

- Valami probléma van haver? - méregette Mario.

- Kurvára nem vagyok a haverod. Nem szeretem ha valaki olyanhoz nyúl, ami az enyém.

És hogy mi következett ezután? Jól gondoljátok. Harry addig verte szerencsétlent míg Liam és Marcell le nem fogták. Meg sem próbáltam leállítani, gyűlöltem tiszta szívemből, amiért így viselkedik.

- Remélem elégedett vagy – szólalt meg mögöttem a campinghez vezető úton.

- Ne szólj hozzám, nem érdekelsz. Még csak látni sem akarlak te szemét.

- Még te nem akarsz engem látni? Nem én voltam valakivel, miután kiszálltál a számból a zuhanyzóban.

A társaság nagy része erre a mondatra bekussolt és ránk figyelt. Ó igen, nagyon kezd izgi lenni szerintem is.

- Nem én hagytalak ott, mint valami idiótát a rohadt zuhanyban – fordultam hátra hozzá. Nos ha tekintettel ölni és szeretni lehet egyszerre, akkor az nekünk nagyon megy. – Nem leszek állandóan valami unaloműző, amit ha úgy van leveszel a polcról. Otthagytál, ha nem emlékeznél. Akkor most mi bajod van? – kiabáltam, sőt inkább ordítottam teljes haragomból.

- Akármit teszel az enyém vagy és az enyém is leszel.

- Nem vagyok a tulajdonod.

Centik választottak el egymástól, a hátam a falnak ütközött miközben tekintetünk villámokat szórt a másikra. A társaság kicsit lejjebb állt meg, szerintem nem mertek minket ketten hagyni.

- Akkor kié vagy? Én vagyok az egyetlen, aki ezeket megteheti kétségek nélkül – csúsztatta tenyerét a fenekemre és belemarkolt. Éreztem rajta az alkohol erős illatát, jelenleg egy pohár vízben meg tudtam volna fojtani.

- Nem vagyok senkié. Engedj el – kezdtem el ütni a mellkasát, de mintha meg se érezte volna hajolt továbbra is az arcomtól pár centire. – Gyűlöllek, Styles. Tiszta szívemből.

- Igen?

- Igen és engedj el végre – kiabáltam újra. Újra megmarkolta a fenekem, kezem pedig szinte önálló életet élve csattant az arcán.

- Miért kell a dráma? Minek kellett ez a seggfej is? – emelte fel a hangját.

- Miért ne kellhetne? Semmi közöd hozzá – konkrétan egymás arcába kiabáltuk a dolgokat, mindkettőnk keze remegett a dühtől. Főleg, mikor realizáltam, hogy a fejem mellett beleütött a falba. A félelem egy apró szikrája jelentkezett bennem, de tudtam, hogy nem lenne képes nőt bántani. Most mégis megrémültem emiatt a tettétől, elfajultak a dolgok.

- Na jól van srácok, elég volt – jött oda Kim és Liam. Liam Harryt rángatta el onnan, én pedig csak szimplán a földre csúsztam és sírni kezdtem. Utáltam így látni, utáltam ezeket mondani neki. Mindent utáltam ebben az egész estében.

- Nyugodj meg – ölelt át Kim.Hosszú percekig zokogtam barátnőm karjaiban.

Majd mikor már láttam is valamennyire könnyeimtől a többiek után indultunk, akik minden bizonnyal már a campingben vannak. Kicsit féltem ezek után Harryvel találkozni, de Kim a lelkemre kötötte, hogy helyet cserél Harryvel. Így ő alszik velem, Harry pedig Liammel a másik sátorban.

- Szerinted szeret még? – kérdeztem halkan. Reménykedtem, hogy Kim még nem aludt el, ugyanis sehogy sem jött ezek után álom a szememre.

- Persze, hogy szeret.

- Akkor miért csinálja ezt?

- Mit? Hogy kiakad ha mással vagy? Ne is haragudj, de te is majdnem összeverekedtél legutóbb a csajjal.

- Az más volt – sóhajtottam.

- Ugyan ez volt akármit is mondasz. Még a telefonján azóta is te vagy a háttere. Pont ma szúrt szemet.

- Akkor sem tudom most érteni ezt a helyzetet.

Másnap reggel mivel hidegre és borult időre ébredtünk, úgy döntöttük lelépünk. Sajnos okosságomnak hála semmilyen melegebb cuccot nem hoztam. Így míg a többiek a sátrat pakolták én az egyik széken ülve próbáltam nem reszketni. Nem sokkal később egy puha anyagot éreztem a vállamnál. Mire hátrafordultam már csak a távolodó Harryt láttam. Szívem hevesen dobogott apró gesztusától. Oké, hogy utáljuk egymást de mégis mást mond a szívünk.

Pár órán belül már az ablakom belső párkányán ültem a naplómmal. Részletesen leírtam a legrejtettebb érzéseimet is majd a Gyönyörű sorscsapás könyvbe temetkeztem. Harry inge még mindig rajtam volt. Az illata már teljesen körüljárta minden érzékszervemet, és megnyugtatott. Olyan volt mintha mellettem lett volna.