Sense - To the moon and back /Harry Styles HU/

II. ~ 5. Lángok

Aznap este megfogadtam, hogy soha többet nem sírok Harry miatt. Az elmúlt hétben persze nehéz volt megállni, de összejött. Próbáltam a sulira koncentrálni, délutánonként pedig vagy Kimmel vagy Sisyvel tereltem a gondolataimat. Azt hiszem sikerült visszacsöppennem a társasági életbe. Vásárolgattunk, sétáltunk és a jövőnket tervezgettük. Furcsa belegondolni, hogy milyen gyorsan elrepült ez a négy középiskolás év. Szalagavató, ballagás, aztán érettségi. Onnantól pedig kezdeni kéne valamit az életünkkel. Én például igencsak bajban vagyok a dolgokkal. Nem igazán vagyok biztos benne, hogy tovább kellene tanulnom. Ebből is látszik, hogy nem sokat ér az életem. Azt sem tudom, mit kezdjek vele. Igazából vonz a divat, a média. Lehet megállok egy tanfolyamnál és szakmával próbálok érvényesülni a városban. Mindenesetre ez még a jövő.A héten a folyosón menve többször meg akartam ölni Nicolet. Már minden lehetséges verzió lejátszódott a fejemben, hogy hogyan is kellene megfojtanom. Bár túl vagyok Harryn, ettől függetlenül még nem tudok kibékülni a Nicole jelenséggel.

**

Szombatomat anyáékkal töltöttem. Jó volt látni, hogy Lucy mennyire örül nekem. Nekem is hiányzott, nagyon. Minden hiányzik a múltamból. A napom leginkább arról szólt, hogy a hugommal játszottam és közben anyával is beszélgettem. Mindig is csodáltam őt. A történtek szinte meg sem látszódtak rajta, boldodgnak és kiegyensúlyozottnak tűnt. Azt mondta egy ilyen férfi, mint az apám nem fogja őt tönkretenni. Csodálatra méltó. Még a padlóról is fel tudott állni. Valamilyen szinten megnyugtatott, hogy a családommal minden rendben. Nem tudom mi lenne, ha őket is elveszíteném.
Este volt már, amikor a zuhanyból kilépve hallottam, hogy a telefonom jelez.

Rakpart balhé, 23:00.

Matt „szervezett be" a héten, így én is értesülök mindenről. Az este pedig Matthewal el is megyek, megint. Most nem Harryt és Nicolet figyelni, mindössze bulizni és jól érezni magam. Az elmondottakkal ellentétben nincs közöm Matthez komolyabban, mindössze egy jó barát.Felvettem egy fekete mini ruhát, harisnyát és hozzá bőrkabátot. A hajam laza hullámokban hullott a vállamra, míg a szemeim cicás tus díszítette. Mindenáron bennem volt, hogy megmutassam, többet érek Nicolenál. Matt csörgetett mikor a taxival a lakásomhoz ért, én pedig szaladtam is le. Már tűkön ültem. A Rakparttól nem messze szálltunk ki a taxiból és gyalog tettük meg a maradék utat. Mivel titkos buli, nem igazán lehet publikálni a helyszínt. Ahogy közeledtünk a zene is egyre hangosabbnak bizonyult. Matt egyenesen a bárpulthoz vezetett, míg én a tömeget pásztáztam. Harryt hamar kiszúrtam, így inkább elkaptam a tekintetem és Mattre figyeltem, hogy mit rendel nekünk. Ahogy a kezembe nyomott valami rózsaszín löttyöt kézen ragadott és Harryék társasága felé húzott. A fejemben csak úgy villogott a vészjelző, de mivel Matt nem tudott a dolgokról, nem sok mindent tehettem.

- Hey Matt, te is élsz? – szólt felénk az egyik srác, amire Harry azonnal felkapta a fejét és szúrós szemekkel kezdett méregetni.

- Persze, srácok ő itt Amina. Amina ő is Jake, Sany, Thomas, Camilla, Nicole és Harry – mutatott be minket. Magamban nevettem, hogy ismeretlenként kell bemutatkoznom a híres, neves Harry Stylesnak, akit a kelleténél kicsit talán jobban is ismerek.

- Sziasztok! - mosolyogtam körbe és meglepetésemre páran megindultak felém két puszira. Köztük Nicole és Camilla is. Próbáltam álmosollyal és kedvességgel fogadni a dolgokat, míg Harry vigyorgó tekintete csak úgy égetett.

- Na mi van Harry? Legutóbb a friss húsra rácuppantál – nevetett Jake.

- Nem az esetem – rázta meg a fejét Harry. A torkom összeszorult szavaira, de próbáltam nem mutatni feléjük. 

Miután előkerült az üveg Jack Daniel's rájöttem, hogy ennek jó vége már nehezen lehet. Nicole és Harry minél több csókot váltottak, annál inkább szükségem volt az alkoholra. Lehuppantam az egyik raklap tetejére és jókat nevettem a társaság poénjain. Láttam Harryn, hogy feszélyezve van, néha furcsán visszautasította Nicole közeledését. Az pedig, hogy bámult egyenesen falnak vezetett. Mondjuk jó, persze az ember nem veszi észre, hogy nézik, ha a dolog nem kölcsönös. Kár lett volna nem nézni. Még mindig észveszejtően sexy. A piás üvegek egyre csak előkerültek, nekem pedig kellően beütött már a dolog. Csak úgy szédelegtem.
 Hajnal három lehetett mikor a társaság megindult a parkoló felé egy taxit keríteni. A Rakparton végigvezető úton kicsit lemaradtam a többiektől, a hajamba túrva próbáltam egyenesen menni és nem kitörni a lábam a magassarkúban. Láttam, ahogy Harry Nicole mellett egyre lassabban megy, ezzel ő is lemaradt. Magamban elégedett voltam tetteire. Egy darabig csöndben jött mellettem, viszont amikor oda értünk, ahol legutóbb veszekedtünk átfogta a derekam és az épület falának nyomott. Már csak kezei érintése nyomán is bizseregtem és közelségétől a szívem eszeveszett zakatolásba kezdett. Kezem, lábam remegett és már nem csak az alkoholtól szédelegtem.

- Nem bírom, baby – suttogta a fülembe. Erősen haraptam alsó ajkamra és hunytam le a szemeimet. A hangja, a becézése, a léte annyira hiányzott. Még közelebb lépett hozzám, teste teljesen az enyémnek préselődött, arcát még közelebb fúrta hozzám.

- Hagyj, Harry – löktem el magamtól. – Nem játszhatsz velem, ne kezd el!

- Te is játszottál, akkor miért ne tehetném?

- Sose játszottam veled – csattantam fel. 

Ajkain talán az italtól vagy csak a gúnytól, de pimasz mosoly húzódott, ahogy közelebb jött hozzám. Ezzel újra a falnak nyomva engem. Dühösen kezdtem el csapkodni a mellkasát, de mintha meg se kottyant volna neki. Legszívesebben megfojtottam volna egy kanál vízben és bújtam volna az ölelésébe egyszerre. Háború dúlt a bensőmben miatta. Mindig kettéhasította a szívem. Megöl és felemészt engem belülről. Kezeivel fejem mellett támaszkodott, miközben teljes alakjával újra betakart engem. Éreztem a teste melegét, az illatát. Mindent, ami augusztus óta minden álmomban megjelenik. Még mindig ő a mindenem. 

– Utállak, Styles. Tiszta szívemből – hangom a szívem ellen hangzott. Nem hatotta meg, lejjebb hajolt és láttam, amint ajkaival enyém felé közelít. Azonnal kitértem a csókja elől. Orrával kissé cirógatni kezdte az arcom és újra bepróbálkozott, most már sikeresen. Nyoma sem volt gyengédségnek. Csókunk tüzes, vad volt. Csak úgy téptük egymás ajkait, miközben az ő kezei fenekemre, míg az enyémek dús hajába markoltak. A torkomban éreztem a gombócot, ami a későbbiekben egy újabb sírást fog ígérni. Tudom, hogy a pillanat nem fog örökké tartani. Tudom, hogy ez a csók sem változtat meg semmit. Egyszerűen csak nem bírtuk vággyal. A hiány és a kívánás mindkettőnk testében túltengett, ezzel egy olyan pillanatot létrehozva, ami csak még nehezebbé teszi a dolgokat. Még jobban fájni fognak a hétköznapok a másik nélkül. A csendes sötét parkolót csókunk tüze lángolta be. Amint elhúzódtam hevesen kapott ajkaim után egy újabb játszmára. Amint alsó ajkára haraptam felmordult és még közelebb húzott magához. Fogalmam sincs mivel írható le az az érzés, hogy újra egymás csókját élvezhettük akár csak percekre is. Mint amikor a vak ember egy percre látni kezd. Mint amikor az aszályos időben egy percre esni kezd. Csak egy perc. Viszont az a perc jelentheti néhány embernek a valóságos megváltást és boldogságot. Amint ajkaink elszakadtak mindketten ziháltunk. Nem mertem a szemébe nézni, a földet pásztáztam kettőnk között, miközben éreztem, amint az első sós könnycseppek végigcsorognak az arcomon.

Kezeimet az arcára emeltem, hogy eltolhassam magamtól. Dühös, csalódott, szerelmes és szomorú voltam egyszerre. Amint eltaszítottam még visszahajolt és egy puszit nyomott a homlokomra. Szinte éreztem, amint a szívem összeszorul. Az ajkamba harapva próbáltam csillapítani a sírásomon, majd ellöktem magam a faltól és neki hátat fordítva a főút felé indultam. Nem tudtam rá hátranézni, nem bírtam volna el több fájdalmat ma. Egy taxit leintve indultam el hazafelé és zártam le életem legboldogabb és legszomorúbb percét egyben. 

Két ellentétes érzés. Két ellentétes ember. Két külön világ. Talán egy dolog még mindig közös bennük. To the moon and back...