Sense - To the moon and back /Harry Styles HU/

I. ~ 26. Újra & újra

Harry szemszöge

- Na akkor most szépen hazamegyünk – fogtam meg a kezét és húzni kezdtem, de ő rögtön elrántotta azt.

- Nem akarok hazamenni.

- Megvárod míg a nyakamba veszlek vagy jössz magadtól?

- Miért kell mindig elbaszni a kedvem? – fintorgott rám és megindult, azzal az erővel pedig majdnem dobott egy hátast ha nem kapom el.

- Hupszi – kuncogott.

Mivel nem messze volt a házuk egyszerűbbnek bizonyult sétálnunk, legalább valamennyire kiszellőzik a feje. Csak csöndben sétáltunk egymás mellett, pontosabban ő bukdácsolt én pedig néztem, hogy mikor töri össze magát.

- Olyan unalmas, hogy senkinek nem jelentek semmit - szólalt meg nem sokkal később.

- Mi?

- Ma teljesen magam alatt voltam, felhívtam Kimet és a válasza rögtön az volt, hogy ő ma Liammel van. Az anyámék leléceltek 4 napra az ország másik végébe, pihenni. Lucyt elpaterolták a nagyiékhoz és konkrétan szartak arra, hogy én mit csinálok. Te meg örökösen csak játszol velem és mikor padlóra kerülök senki nincs ott, hogy felemeljen – részegsége ellenére meglepett, hogy ilyen tisztán beszél. Bár józanon ezt soha életében nem osztotta volna meg velem és senkivel sem, ahogy ismerem.

- Istenem, ne beszélj már butaságot – kaptam el a kezét és a karjaimba húztam. Eleinte nem ölelt vissza, de én jó szorosan tartottam magamhoz. Éreztetni akartam, hogy én mellette vagyok. A jég lassacskán felengedett és a karjait a derekam köré fonta. Most komolyan mi lenne, ha elmondanám neki az apja dolgait? Így is padlón van..

- Olyan szexi az illatod – kuncogott nem sokkal később, én pedig próbáltam elnyomni magamban hatalmas vigyoromat. – Csókolózzuk át az éjszakát.

- Soha az életben nem engedünk pia közelébe többet.

- Én telsen vagyis tele-teljesen józan vagyok – húzódott el tőlem mire felnevettem.

- Beszélni sem bírsz, bébi. Na gyere hazamegyünk – ragadtam meg a karját és magam után húztam.

- Fáj a lábam.

Inkább már csak szó nélkül megálltam és a hátamra véve vittem tovább a házuk irányába. Mondanám, hogy dühös vagyok, de annyira aranyos tud lenni mikor részeg. Tíz percen belül már a házuk kapuján sétáltam be. Amina a hátamon csimpaszkodva előhalászta a kulcsokat és a kezembe nyomta, nem volt hajlandó leszállni. Ahogy a házba léptünk karjai csak még szorosabbra fonódtak a mellkasom körül és próbáltam mellőzni, a kívánatos leheletét a nyakamnál. Hamar rájött helyzetére és előbb éreztem a bőrömön mosolyát, majd a kisebb puszijait és harapdálását.

- Amina állj le. Hol a szobád? - sóhajtottam fel.

- Fent.

Fél órán belül már mellette ültem az ágyban és próbáltam rákönyörögni az alvásra. Szerencsére a hideg zuhany megtette hatását, és a pörgés helyett már csak a kissé kómás állapota maradt meg.

- Maradj velem – motyogta álmos hangon. – Ne menj el légyszi.

Az agyam akármennyire is nemet akart mondani, a szívem cselekedett helyette. Megszabadultam a pólómtól és nadrágomtól, majd befeküdtem mellé az ágyába. Rögtön közelebb csúszott hozzám, fejét a mellkasomra hajtotta és pedig szorosan tartottam magamhoz derekánál fogva. Megnyugvás nekem, hogy a karjaimban tarthatom. Ahogy lenézek nyugodt arcára mindig újra és újra rájövök mennyire csodálatos ő nekem. Amikor vele vagyok mindig elfelejtem a kicseszett életemet és csak azzal törődöm, hogy neki jó legyen. Nem tudom mivel érdemeltem ki a szeretetét.