Sense - To the moon and back /Harry Styles HU/

II. ~ 24. Sense /Érzék/

Sziasztok!

Bizony a sztori már az utolsó részek egyikénél jár. Akárki akármit mond a Sense az én kedvenc gyerekem, és most is fáj kicsit ezekhez a részekhez elérkezni, mikor már tudom hogy nemsokára vége. :(

Viszont, új sztori a láthatáron! Már elkezdtem írni, annyit elárulok, hogy szintén Harry Styles ff. lesz és hogy hajazni fog kicsit innen a második évadra, de mégis teljesen új és más lesz! Később kaptok bővebb infókat, publikálni akkor fogom az első részét mikor a Sensenek vége! Remélem várjátok. :)

Harry szemszöge

Az edzőteremben indult a napom. Persze én nem egy kigyúrt baromarc akartam lenni, inkább egyszerűen boxolni kezdtem. Kellett egy hely, ahol levezethettem a felgyülemlett feszültséget. Ez tökéletes volt erre. Nem igazán tudom mitévő legyek mostanság. Tudom, hogy ha meg akarom tartani Aminát szakítanom kell a motorversenyekkel. Veszélyesek és leginkább nem magamat, hanem őt féltettem ebben. Sohasem nyugszik és rendszeresen lejön velem, ilyenkor soha nem tudok koncentrálni. Állandóan az van bennem, hogy mit csinál, kivel van vagy épp mit adnak neki. Millió meg egy csajt drogoznak ott be egy-egy éjszaka kedvéért, és ha csak egyszer is megtudnám, hogy Amina italába valamit kevernek nem állnék jót magamért.

Most is ezért voltam az edzőteremben. Jake húzott fel azzal, hogy menjen a verseny tétért, nőkért. Ismerte Aminát, tudta, hogy a Rakpartos csávók nagy része ki van érte meredve. Neki jó üzlet lenne, nekem viszont egy igazi rémálom volt még a gondolata is. Meg sem fordult a fejemben, hogy igen mondjak erre. Elhordtam Jaket a sárga földig és eljöttem. Mostanság gyakran kattogok azon, hogy fel kellene hagynom az illegális versenyekkel és végre néznem kéne egy normális meló után. Bármikor sittre kerülhetek, bármikor elveszthetem Aminát és ha a családom tudomást szerez róla tőlük is búcsút inthetek. Minél több gondolat kavargott a fejemben annál erősebben ütöttem a boxzsákot.
Edzés után lezuhanyoztam majd a motoromra pattanva a belvárosba hajtottam Aminához. Imádom, mikor este vár magánál. Ilyenkor rendszeresen összeüt valamit vagy csak szimplán rendel, de mindig tudom, hogy gondolt rám. Nem vagyunk egy olyan pár, aki sülve főve együtt van és minden idejét együtt tölti. Mi azt valljuk, hogy kell a szabad tér és meg kell becsülni minden együtt töltött percet. Sohasem lehet ez magától értetődő.

- Szia, szépségem – húztam magamhoz már az ajtóban és nyomtam a szájára kellemes csókot.

- Csináltam vacsit, remélem ehető – húzott maga után a konyhába. Imádom a lelkesedését, mellette még érzem, hogy megvan a normális énem is. Aki nem iszik, drogozik és versenyzik állandóan. Mellette önmagam vagyok és nem kell az álca.

Mostanság gyakran eszembe jut mi lesz velünk a jövőben. Agyament dolgokon mentünk keresztül, nem úgy élünk ahogy a velünk egykorúak. Amina elkezdett dolgozni, az édesanyjával nyitottak egy üzletet, így a mindennapjait ez teszi ki. Néha mosolyogva gondolok bele, hogy egy elkényeztetett tini lányként ismertem meg, mostanra pedig felnőtt nő lett belőle. Azt kell mondjam nekem mind a két énje tetszik – terül kaján mosoly a számra gondolatomra. Már éjszakánként sem az az elveszett kis csaj, nagyon jól tudja mit csinál és teljesen tisztában van vele mennyire szexi számomra.

- Az apám felhívta az anyámat – hadart egy hosszú csönd után. Feltűnt, hogy csak tologatta az ételt és nem volt olyan bohókás mint mindig, látszott, hogy nyomja a szívét, ismerem már.

- Hogy?

- Magyarázkodott és találkozni szeretne anyával, azt mondta kisiklott az élete és szeretné rendbe hozni.