Sense - To the moon and back /Harry Styles HU/

I. ~ 29. Csak veled

Anyáék végül szombat este értek haza. Kérdezősködtek, hogy mit csináltam a távollétükben, de próbáltam feltalálni magam és inkább elterelni az ő sztorijaikra a dolgot a nyaralásukról. Harryvel nem békültünk ki, vagyis másnap mikor elment csak szűzies csókkal búcsúzott. Haragudtam rá az idióta balhéi miatt, de mégsem tudtam megtagadni a közelségét soha. 

Vasárnap reggel álmosan böngésztem még az ágyamban a facebookot, amikor megjelent Harrytől egy üzenet.

Jó reggelt Gyönyörűm! Legyél 9kor a Whitmore parkolóban. xx H. -

Ott leszek. x

A korai álmosságom hamar elmúlt és gőzerővel vettem célba a fürdőmet. Tipikus nyári idő volt, a nap hétágra sütött, a hőfok pedig minden bizonnyal ütötte a 40et. Így aztán egy virágmintás szoknyánál döntöttem, egy picit sokat mutató felsővel, göndör hajamat egyszerűen leengedtem és egy kis sminket tettem fel. Mire mindennel kész lettem már 8:55-öt mutatott az óra, szerencsém, hogy a Whitmore parkoló az utca végén van.

A szüleim a nappaliban voltak és kíváncsian nézték, ahogy letrappolok a lépcsőn és a holmimat gyömöszölöm bele a fekete táskámba.

- Átmegyek Kimhez, délután jövök valamikor – hadartam el, és mielőtt kérdezősködtek volna le is léptem.

A parkolóban hamar kiszúrtam Harryt, a motorjának dőlve várt rám. A gyomrom rögtön szambázni kezdett, sajnos még most sem tudtam hozzászokni a társaságához. Túlságosan is nagy hatással van rám még mindig. Eléggé abszurd.

- Hmmm, csini – legeltette végig rajtam a tekintetét az ajkait nyaldosva. Legszívesebben azonnal rávetettem volna magam, de mint tudjuk nő vagyok és ilyet nem igazán illene.

- Szia, Harry – kuncogtam, ami az ő ajkaira is mosolyt csalt, ezzel előhívva ellenállhatatlan gödröcskéit.

- Ó hát persze idebillegsz egy ilyen szoknyában, ezzel a felsővel és a legnagyobb szerény ártatlansággal beköszönsz nekem. Hát neked is szia, Amina– villantottam meg hatalmas vigyorát, mire felnevettem.

- Hova megyünk?

- Miért gondolod, hogy megyünk valahova?

- Akkor a parkolóban maradunk? Úgy is jó – rántottam meg a vállam.

- Na gyerek, bébi – pattant fel a motorjára és a fejével intett, hogy szálljak mögé.

- Hova megyünk? - kérdeztem újra.

- Majd meglátod.

Rögtön felbődült a Triumph motorja, és pár percen belül már az országúton száguldoztunk. Szorosan öleltem Harry derekát, többször simítottam végig a hasfalán és éreztem, ahogy minden érintésemnél megrándul. Szerettem, hogy ezt váltom ki belőle. Amikor már két órája motoroztunk tényleg kezdtem érdeklődni, hogy mégis hova visz az utunk. Ismerős volt a környék, de nem tudtam azonosítani. Mígnem lefordultunk egy földes útra, akkor tudatosult bennem, hogy bizony a tengerparttól nem messze lévő tónál vagyunk. Ahova anno a nyaralóból többször is kiszöktünk. Majd ki ugrottam a bőrömből mikor megláttam.

- Mennyi emlékünk van ide, úgy szeretek itt lenni – fordultam körbe a tengelyem körül, amin Harry már csak vigyorgott.

- Anyudék?

- Óh, Kimnél vagyok egyébként. Nem tudtad?

- Igazi rosszkislány vagy – nevetett fel és egy pokrócot terített le a fűbe.

Nagyokat nevetve dőltem hátra mellé a pokrócra a reggelink után. Hihetetlen mekkora hülyeségeket tud magyarázni, amik engem mind-mind nevetésre késztetnek. Bármikor jobb kedvre tud deríteni.