Sense - To the moon and back /Harry Styles HU/

I. ~12. Szeretlek!

Másnap reggelt arra ébredtem, hogy Harry a karomat simogatja. Arcomra rögtön széles mosoly terült, de nem volt erőm még a szememet kinyitni. Öröm volt hallgatni a madarak csicsergését és az erdő „zaját" a szabadban. Kiskoromban mindig sokat sátoroztunk anyáékkal is és tökre élveztem.

- Baba, tudom, hogy fel vagy – kuncogott Harry.

- Ennél azért keményebben is próbálkozhattál volna az ébresztésemmel – nyöszörögtem és kinyitva a szemeimet rögtön az arcával találtam magam szembe. Fürkésző zöld szemei már reggelre zavarba ejtettek, és kissé morogva takartam el az arcom a kezeimmel.

- Gyönyörű vagy – suttogta.

- Ó persze. Reggel nyúzottan, kócos hajjal, tegnapi elkenődött sminkkel tényleg mesésen festhetek. Utálom, hogy így látsz – fúrtam fejemet előle inkább a nyakhajlatába.

- Igen, pont ezért csodálkozok, hogy lehetsz még így is ilyen meseszép. Ne beszélj butaságokat.

A szívemet csak úgy melengették édes szavai. Tudni illik sosem voltam megelégedve magammal. Mindig utáltam, hogy túl alacsony vagyok, kicsik a melleim, túl nagy a fenekem és egy laposabb has- vékonyabb láb kombót is elfogadnék. És miért volt ez? Sosem kaptam meg ennek a cáfolatát. Persze oké, a barátnőim és a családom nem számít bele. Általában az általam kinézett fiúknak sosem voltam elég jó, és mindig csak ez volt a fejemben. Hogy úgysem fogok soha az életben megfelelni senkinek, és nem is fogok csodálkozni rajta. Viszont most itt van Ő. A reggeli legrosszabb pillanatomban közli velem, hogy szép vagyok. Kívánhatnék jobbat? Mindennél jobban estek ezek a reggeli gondolatai, egyszerűen az egész napomat feldobták.

Fél órával később már egy pékség hátsóudvarát reggeliztünk a srácokkal. Olyan volt ez az egész, mint egy izgalmas kirándulás. Anyámékba még nem igazán gondoltam bele, maximum örökös szobafogságot kapok, ha hazamegyünk. Olyanba még sosem voltam, biztos izgalmas.

- És mikor mentek haza? – rázódtam vissza a valóságba Liam kérdésére.

- Én a jövőhét végén, Kim csak pár napot marad még sajna. Nem akarunk bulizni este? – hoztam fel.

- Ah de, mennyire rég buliztam – csillant fel rögtön Kim szeme mire összevigyorogtunk.

– Ti jöttök?- pillantott a két fiúra.

- Nem, hagyjuk, hogy London két legjobb csaját csak úgy elhappolja előlünk valaki. Persze – forgatta a szemét Harry, mire kuncogva hajoltam közelebb hozzá és adtam egy apró puszit az arcára.- Ezt miért kaptam? – terült szét az arcán rögtön édes mosoly, ami a szívemet csak még jobban melengette.

- Nem puszilhatlak meg csak úgy?

- Dehogynem, csak nem vagyok hozzászokva – hajolt elém mosolyogva és adott egy inkább csókba átment puszit a számra.

- Most még itt is.. nem elég, hogy a cuppogásotokra aludtunk el – fintorgott Kim.

- Csak nem féltékenyek vagyunk, Kimmy? Liam miért vagy papucs? – pillantottam az említett személyre, mire Harryből a hatalmas nevetés.

- Ne legyél papucs, haver.

- Szálljatok már le rólunk – tért át Kim hisztérikus hangnemben, amin úgy szint csak nevetni tudtunk.

**

Az este már hatalmas készülődésen voltunk barátnőmmel a bulira. Mindketten szerettünk volna extra csinik lenni a fiúk örömére. Szerencsére még bujkálnunk sem kellett, ugyanis anya elengedett, így hát apának egy szava sem lehet. Vagy ha lesz is majd anya lerendezni.