Sense - To the moon and back /Harry Styles HU/

II. ~ 22. Hogyan tudsz úgy szeretni, ahogy senki más nem tud?!

Hello! :) A fent beillesztett zene az, ami azt gondolom leginkább illik a részhez és úgy egészen Harry és Amina kapcsolatához. A cím is a dalból való! :)

UI.: Köszönöm a sok-sok visszajelzést és a kommenteket is, szuperek vagytok! xx

- Érdekes, annyiszor megaláztál már és a földbe tiportál. Akkor tényleg a mindened lehetek - forgattam meg a szemeimet. A kabátomat ledobtam magamról a kanapéra és amint elhaladtam volna mellette elkapta hátulról a derekam és magához rántott. A lélegzet egy pillanatra bennem rekedt hirtelen mozdulatától és közelségétől. Ágyékát keményen nyomta a fenekemhez, de most rohadtul nem gyengülhettem el. - Ne érj hozzám - szakadtam el tőle és a falig hátráltam. Szinte éreztem, ahogy a szikrák pattognak közöttünk szemkontaktusunk nyomán.

- Elgyengülsz, ha csak hozzád érek, bébi. Minek a dráma?

- És te ezt szabályosan ki is használod. Ennyi férfiasság sincs benned - őrjöngtem. Próbáltam őt hibáztatni a saját magam hibáiért. Azért, hogy az agyam semmilyen esetben nem tud erősebb lenni a szívem vágyainál. Nem nyelhetek le mindent.

- Szerinted én nem vágyom rád? Akkor közlöm, hogy ugyanúgy megveszek minden érintésedért. Tudom mi zajlik benned, de könnyebb most is drámázni és veszekedni - emelte feljebb ő is a hangját. Komolyan ha a veszekedés művészet lenne, mi már minimum múzeumok hegyeit tömtük volna meg alkotásainkkal.

- Semmit nem tudsz, ebben a kapcsolatban nem te vagy a szenvedő alany - kiabáltam és próbáltam menekülni előle. Már épp vágtam volna be a hálószobája ajtaját mikor a lába megakadályozta azt.

- Kicseszettül ne menekülj örökre. Mond ki mit érzel, csak ne menekülj, könyörgöm.

- Hogy mit érzek? Azt, hogy legszívesebben most is rád vetném magam és minden egyes csepp szeretetet amit nyújtasz magamba szívnék. Most jobb? Akárhányszor összezárva vagyok veled szétfeszít belülről, pedig nem szabad. Nem lehetek ilyen. Nem érezhetem ezt, mikor ekkora rohadék és szemét vagy velem - mondtam. Szavaim nyomán ziháltam, én is meglepődtem saját magam őszinteségén. A mellkasom fel-le emelkedett izgatottságomtól, a belső vágyaimtól és dühömtől. Azt hittem helyben felrobbanok. Harry ahelyett, hogy megbeszélte volna velem ezt az egészet pár lépéssel megszüntette a közöttünk lévő távolságot, de milliméterekre tőlem megállt. Éreztem a leheletét a számnál, megőrjített.- Légyszi Harry ne csináld, nem lehet - hajtottam le a fejem. Kezem görcsösen szorította pólójának anyagát a mellkasánál.

- Tedd meg. Bármit, amit akarsz - suttogta a fülembe. Vettem egy mély levegőt, de sajnos ez sem tudta kitisztítani az agyam. Minden erőmet összeszedve löktem Harryt a falnak és csókoltam meg. Hevességem egy pillanatra megingatta őt, majd rögtön kapcsolt és reagált nyelvem gyors játékára. Kezeim azonnal pólója alatt matattak és csak annyira voltam hajlandó elhúzódni tőle, amíg áthúztam azt a fején. - Várj, Amina - szakadt el tőlem végül és távolabb lépett tőlem. Mindkettőnk mellkasa hevesen emelkedett előbbi cselekedeteinktől. A falnak dőlve harapdáltam az ajkaimat és pislogtam rá. Smaragdzöld tekintete a lelkemig hatolt és a szívem szakadt meg. Létezik, hogy a szívem már nem bírja el azt az érzést amit miatta érzek? - Augusztusban ugyan ezt tetted. Megkértél, hogy feledtessem el veled az egészet és egy búcsúnak fogtad fel azt az éjszakát. Nem hagyom, hogy ez még egyszer megtörténjen.

És igazából akkor értettem meg Harryt igazán. Minden félelme az velem kapcsolatban, hogy újra megteszem azt, amit akkor és teljesen padlóra küldöm. Talán nem bírná ő sem még egyszer végigcsinálni azt az időszakot. Nem tagadom az elmúlt pár percben megfordult a fejemben ez a lépés is. Hogy elhagyom a várost és lelépek megint, de nem menekülhetek el újra. Gondolnom kell anyára, Lucyra, a barátaimra és Harryre is. Akármit is tesz nem törhetem össze megint. Harcolok ha kell a végsőkig, hogy most sikerüljön.