Sense - To the moon and back /Harry Styles HU/

II. ~ 12. Menekvés

Útközben kétmillióféle szöveg eszembe jutott arról, hogy mit kellene mondanom neki. Az ajtaja előtt nagyot sóhajtottam, majd két kopogás után lenyomtam a kilincset. Harry az ágyában feküdt és összeráncolt szemöldökkel nézett felém.

- Hát te?

Nagyot sóhajtva dőltem neki az ajtónak és néztem mélyen a szemébe. Próbáltam az értetlenség mellett megtalálni a szeretetnek egy aprócska szikráját, ami erőt adott volna a terveimhez.

Harry szemszöge

Amina a legnehezebb eset, komolyan. A parton még őrjöngött, aztán teljesen nyugodtan utánam jön és elvarázsol. Ahogy teljes ártatlansággal bejön és látom a szemében, hogy mit akar. Csak remélni tudom, hogy nem csak bebeszélem. Ahogy elé álltam és közelebb léptem hozzá kezei rögtön átölelték a nyakam és mélyen a szemembe nézett. Orrunk már összeért mikor megállt, hezitált. Enyhe löketet adva neki elmosolyodtam és én csókoltam meg. Még mindig csodásan néz ki, csodás az illata és csodásan csókol. Heves csókja miatt magamban elégedetten mosolyogtam és csúsztattam kezeimet derekáról a fenekére. Ahogy belemarkoltam enyhe sóhaj hagyta el a száját, ezzel könnyű bejutást adva nyelvemnek. Téptük egymás ajkait, kezét a hajamba túrta és elvette az eszem újra és újra. Egy pillanatra elhúzódott, lábujjhegyre állva nyomott pár csókot a nyakamra és suttogni kezdett.

- Annyira kívánlak.

A testem megfeszült körülötte. Istenem én is annyira kicseszettül kívántam minden porcikáját. Az agyam egyik fele tiltakozott, míg a másik megveszett érte. Nem akartam vele csak egy éjszakát, ő többet ér. Ugyanakkor nem tudom mi lesz a jövőben, annyira kétséges most minden. Nem tudom mi lenne helyes. Aminát soha életemben nem láttam ilyennek. Könnyűszerrel lépkedett az ágyam felé, miközben a kezemért nyúlt és maga után húzott. Az ágy szélénél megállt. Mélyen a szemeimbe nézett és már csak annyit láttam, hogy a fehér ruha lehullik róla. Nagyot nyelve pillantottam végig rajta. Már csak a látványától is majd szétdurrantam odalent.

- Ne csináld Amina, légyszi – hunytam le a szemeimet.

- Mit?

Ott állt előttem egy szál csipkében és mosolygott rám. Normális férfi beleőrül ebbe. Főleg ha arról a lányról van szó, akihez hónapok óta mindenki mást hasonlít. Aki a szemében tökéletes. Egy apró kecses lépttel jött hozzám közelebb és húzta le a felsőmet. Ujjait végighúzta a felsőtestemen, a tetkóim szélén én pedig csukott szemmel próbáltam nyugtatni magam. A levegőt élesen szívtam, mikor puha keze v-vonalamat kényeztette. Mohón kaptam ajkai után, de kínozni kezdett. Direkt nem csókolt vissza és éreztem mosolyát. Alsó ajkát kezdtem harapdálni ás lassacskán éreztem a vére fémes ízét a számban.

- Hé – vágott rá a mellkasomra kuncogva, ami engem is hamar nevetésre késztetett. Szorosan magamhoz öleltem, kezeimmel csípőjét markolásztam majd formás fenekén állapodtam meg.

- Jó ez a csipke – mormoltam a nyakába mire felsóhajtott. Tudtam mi a gyengéje, így pár puszi után erősen szívni kezdtem vékony bőrét. Ajkait halk nyögés hagyta el. Istenem, azért a hangért ölni tudnék. Abban a pillanatban döntöttem el, hogy nem tudnék megállni. Aznap este mindenáron örömet akartam neki szerezni. Miközben hevesen csókoltam lassacskán eldöntöttem az ágyamon. Mosolyogva néztem le rá. Még mindig annyira csodaszép. Láttam, ahogy tekintete folyamatosan testemen cikázik. Annyira beindított, ahogy láttam a szemében a vágyat. Kezeim melltartója kapcsához csúsztattam és megszabadítottam tőle. Nagyot sóhajtva próbáltam betelni a látvánnyal.

- Legszebb vagy.

Zavartan kapta el a tekintetét, ami mosolygásra késztetett és csókkal jutalmaztam. Közben kezei a hasamnál voltak felfedezőúton, majd a bokszerembe csúsztatta azt. Nagyot nyögve biztattam őt a folytatásra és fúrtam arcomat a nyakába. Keze lassan simogatott és markolgatott és olyan érzéseket csalt elő, amiktől majd szétdurrantam. Mikor már éreztem, hogy közel vagyok muszáj voltam elhúzni onnan a kezét. Sietősen szabadítottam meg őt az utolsó ruhadarabjától és csókokkal araszoltam lefelé. Combjait lassan simogattam miközben középpontjához értem. Ráleheltem és elmosolyodtam, ahogy azonnal megfeszült és a lepedőbe markolt. Tudom, hogy új volt neki. Tudom, hogy még soha senki  nem tette ezt vele és büszkeséggel töltött el, hogy én voltam az első aki megízlelheti. Ajkait egyre hangosabb nyögések hagyták el.

- Harry, nem bírom – nyöszörgött. Egy enyhe szívás adta meg neki az utolsó löketet, ami egészen az orgazmusig repítette őt. Lihegve terült el az ágyon, arca kipirult. Az éjjeliszekrényemben óvszer után kutattam, felraktam majd a lábai közé pozicionáltam magam. Ahogy belé temetkeztem meglepett, hogy mennyire szűk.

- Fáj? – öleltem magamhoz mielőtt mozdultam volna.

- Nem – csókolt bele a nyakamban. Egy kellemes tempót kezdtem diktálni és öröm volt hallgatni zihálását és nyögéseit. A faházat ellepte örömünk hangja és a levegő is igencsak felforrósodott. Közben elcsattant pár csók, bér leginkább csak a homlokomat az övének döntöttem és mélyen egymás szemébe néztünk. Ez az, ami más lánnyal nem ment. Nem tudok Nicole vagy Bianca szemébe belenézni és dicsérgetni, szeretgetni. Egyszerűen nem megy. Aminával viszont pont az ellenkezője nem működne. Nem tudnám csak úgy megdugni, annyira sokat jelent nekem. Kicsit gyorsabb tempót diktálva lassacskán megremegett a karjaimban. Mellkasa az enyémnek nyomódott, kezeiben görcsösen szorította a tarkómat.

- Istenem, Harry - nyögte, majd éreztem ahogy falai szorosan összezáródnak. Ez nekem is megadta a kellő löketet és a nevét suttogva tartottam a karjaimban. Amint lélegzetvételünk helyreállt puszit nyomtam az arcára és a fürdőbe mentem.

Amina szemszöge

Nagyokat sóhajtva próbáltam megnyugodni. Hatására még mindig bizsergett az egész testem. Azt hiszem sikerült a szülinapomat úgy zárni, ahogy azt kívántam. Mármint vele. Itt nem az volt a lényeg, hogy lefeküdtünk. Inkább az, hogy vele töltöttem. Számomra ez sokat jelentett. Az érintései, csókjai és sóhajai mind-mind szinte kicsit összeforrasztották azokat a nyílt sebeket, amiket az utóbbi hónapok okoztak. Persze nem számítottam arra, hogy majd innentől minden rendbe jön és boldogság lesz. Benne van a pakliban, hogy egy ugyan olyan éjszaka voltam neki, mint Nicole, Bianca vagy akárki. Fájt ezekbe belegondolni, de elég nagy a valószínűsége.

A gondolatok és kérdések sokasága addig cikázott a fejemben, míg szó szerint el nem kergettek onnan. Kapkodva vettem fel a ruháimat és szaladtam át a faházamba. Nem tudtam volna a szemébe nézni és látni azt, hogy nem jelentett neki semmit. Nem bírtam volna ki. Mivel nem ment az alvás órák múlva sem a kezembe vettem a telefont és pötyögni kezdtem. Pár szó után a törlés gombra tévedt az ujjam. Végül csak egy <3 –re futotta, amit nagy sóhajjal küldtem el és percek múlva meg is bántam. Nem futhatok utána, de a másik felem mégis mindenáron harcolni akar érte. A telefonom percek múlva rezegni kezdett a fejem mellett.

nem kellett volna lelépni. megint elmenekültél.. <3 H.

Inkább leraktam a telefont az éjjeliszekrényre és próbáltam aludni.  Elképzelni sem tudtam, hogy mi lett volna ha maradok. Összebújva alszunk, és reggel együtt ébredünk? Azt hiszem ez számomra egy olyan ábránd, ami esetleg az álmaimban jöhet csak létre.

Másnap reggel kilenckor már kómásan voltam az étteremben és kezdtem a műszakom. Megigazítottam magamon a fehér inget, fekete szoknyát és próbáltam felvenni az állmosolyt egész napra. Nem volt túl kellemes már reggel álmosan és fáradtan tűrni néhány vendégek bunkó megjegyzéseit az ételre vagy a kiszolgálásra. Harry utánam érkezett körülbelül fél órával. Én épp egy rendelést vettem fel, mikor egy fiútársaság fütyülni kezdett.

- Ej cica, téged is meg lehet rendelni? Igazán megfizetnénk ám az árát.

- Le lehet kopni gyíkarcok. Jobban tennétek, ha bekussolnátok – szólalt meg mögöttem Harry, mire szúrósan néztem rá. Nem akartam balhét, főleg nem pár idióta miatt.

- Nem akarom magam kirúgatni – motyogtam neki már a pultnál, miközben számoltam.

- Leszarom! Nem hagyom, hogy így beszéljenek veled.

Már csak a szemeimet forgattam hatalmas védelmező énjére. Mondjuk a szívemet igencsak melengette a dolog.  Harryvel az egész műszakunk egybeszólt mára. Igazából csak rosszabb volt így. Le kellett nyelnem, ahogy a női személyzet nagy része flörtöl vele. És akkor még ő van kiakadva pár fiú megjegyzésétől..

- Jajj Harry hiányoltunk este, miért léptél le olyan korán? – tekergette szőke tincseit Bianca, miközben a pultra támaszkodott. Biztos voltam benne, hogy a mögötte ülő vendégek mindent látnak szoknyája alatt na meg abban is, hogy két percen belül kiesnek a mellei mély dekoltázsa miatt.

- Amina szülinapja volt, vele voltam – válaszolt közömbösen, miközben tovább írta a munkanaplót. Bianca egy fintorral nézett rám, míg én enyhe mosollyal viszonoztam pillantását és a munkámra indultam.  1 – 0 ide.