Sense - To the moon and back /Harry Styles HU/

I. ~ 5. Érintések

Vicces, hogy ahogy eljövök más vált. Csak innentől én is így állok hozzád... A. - írta SMS-ben.

A telefont dühösen vágtam le magam mellé, pedig nem kéne vele foglalkoznom. Semmi köze hozzá kivel vagyok. Mégis most valami olyat érzek, amit eddig soha, mintha lelkiismeret furdalásom lenne. Komolyan, össze vagyok zavarodva.A másnap reggelem szokásos procedúrával kezdődött. Igazából panaszkodhatnék, hogy apám elintézett a nyárra, de tulajdonképpen nem bánom annyira. Tisztában vagyok vele, hogy a nyár végén apám a bérem felét sem fogja kifizetni, arra fogva, hogy a fia vagyok, de legalább azt a kis pénzt is megkapom. A munkába sem roskadok bele, sőt. Akkor nem tudnék ilyen bőszen találkozgatni Aminával. Szokásához hűen most is az erkélyen való telefonálással kezdte a napját, viszont jót mosolyogtam azon, hogy a tegnapból tanulva már felvett egy lenge köntöst. Imádtam őt nézni, csodálatos volt még így reggel is.

Amina szemszöge

Szokásos Kimmel való telefonálásom után felöltöztem majd lementem a konyhába. Mivel Lucy és apa a kalandparkba mentek én anyával kettesbe maradtam mára.

- Menjünk át reggelizni meg kávézni egyet – vetette fel az ötletet és indultunk is. Igazából el akartam neki mondani Harryt, de sehogy sem tudtam, hogy kellene belekezdenem.Az étterembe most valahogy nyugalmasabban mentem be, már csak azért is, mert tudom, hogy Harrynek táncórája van. Anyával rendeltünk reggelit és le is ültünk az egyik asztalhoz.

- Lucyék meddig lesznek?

- Estig tartó bérletük van. Miért?

- Csak kérdezem – játszottam a jegeskávémban lévő szívószállal.

- Na jól van lányom, hallgatom.

- Hogy mi?

- Az érkezésünk óta furán viselkedsz, eddig elmondtál nekem mindent. Úgyhogy hallgatom, mi történt? – ahogy anyám feltette ezt a mondatot lépett be az ajtón a göndörke. Azonnal a pulthoz ment és valamit nagyon magyarázott a csajnak. Anya látta, hogy bámulok a háta mögé így odapillantott és azonnal összehúzta a szemöldökét.- Valahogy éreztem, hogy benne van a dologban. Amina ne kelljen mindent kihúznom belőled.

Már épp válaszolni akartam mikor Harry elindult az asztalunk felé. Igazából bennem volt, hogy fogom magam és átugrok a korláton előle.

- Jó reggelt a hölgyeknek – biccentett hízelgő mosollyal anyukám felé, majd hozzám fordult. - Miért nem voltál ma táncpróbán?

- Nem volt kedvem – mondtam cseppet sem kedves hangnemben, mire felsóhajtott és a tarkóját simogatta dühében.

- Olyan nehéz eset vagy, komolyan. 1 óra múlva várlak a próbateremben – jelentette ki majd elrohant.

- Oké mielőtt tovább faggatnál, múltkor utánam jött a mosdóba, aztán találkoztunk a ház mögött, aztán tegnap és tegnapelőtt éjszaka is kiszöktem hozzá  – szorítottam össze a szemeimet. Anya csöndben hallgatott, míg Harry itt volt és most is rezzenéstelen arccal hallgatta végig amit mondtam.

- Képes voltál kiszökni?

- Igen és tudom, hogy abszurd mivel egy nagyképű idióta, de akkor is néha olyan jól érezem magam vele. Nektek pedig azért nem mondtam el, mert apa már azon kiakadt, hogy ránéztem.  Nem akarok belőle balhét.

- Nézd, jobb ha tényleg elkerülöd – szavai hallatán szemeim rögtön elkerekedtek, nem erre számítottam.

- Mégis miért?

- Pontosan ezért, mert nagyképű és nőcsábász. Csak összetörne. Apád pedig sosem fog megbékélni vele, mert az apja tartozik apádnak nem kis összeggel. Tulajdonképpen ez a nyaralásunk is a törlesztése része, de a negyedét sem fedezi.