Sense - To the moon and back /Harry Styles HU/

I. ~ 8. Seggfej

A parkolóhoz sétálva nem igazán értettem mi történt, Harry csöndben battyogott mellettem, hozzám sem nyúlt, miközben a többiek áradoztak a buliról. A kocsinál a csapat nagy része célba vette a mobil wc-ket így ügyesen kettesben maradtunk Harryvel.

- Jól érezted magad? – törte meg a hosszas csöndet.

- Igen, hihetetlen volt – válaszoltam halkan. A megszokottnál is jobban zavarban voltam tőle, nem értettem a hülye viselkedését.

A hosszú beszélgetésünk itt abban is maradt, ugyanis megcsörrent a telefonja. A korlát szélén ülve vártam, míg kibeszéli magát. Egyébként hihetetlenül zavart a szituáció, ugyanis a vonal mögött hallottam a nyávogós női hangot és nem fért a fejembe, honnan jut eszébe bárkinek is hívni őt hajnalban.

- Ki volt az? – látszott rajta, hogy kérdésem igencsak meglepte és válaszokat keres.

- Csak egy ismerősöm – vont vállat, viszont már csak a viselkedéséből is rájöttem, hogy hazudik. Nem nézett a szemembe, és egyik lábáról másikra helyezte testsúlyát. Nem tud hazudni.

- Ismerősöd, persze.

- Most mi bajod van?- emelte fel a hangját.

- Ez, hogy hülyítesz még rajtam kívül kis ezer csajt. Nem hiszem el, hogy lehetsz ekkora szemét és akkor még csodálkozol, ha nem tudsz felszedni. Most is ügyesen lekaptál bent, de azért már most rögtön másnál keresel dugótársat– annyira fel tudott dühíteni, hihetetlen személyisége van. Főleg mikor előjön a lekezelő, flegma énje. Na az aztán tényleg kibírhatatlan és nem bírtam ki, hogy ne ordibáljak vele.

- Minek állnék sorba, ha másnál csettintenem is elég? Nálad egy kibaszott csók elérése ennyi időbe telt..

- Minek, nos? Minek hívogatsz randizni és minek próbálkozol folyamatosan, ha másnál első lehetsz? Ezt először magadtól kéne megkérdezni.

Farkasszemet néztünk egymással, szemeink szinte szikrákat szórtak. Mégis láttam benne most is azt a kihívó csillogást, ami mindig ott van, amikor rám néz. Bármely tette ellenére mégis biztonságban érzem magam, ha mellette vagyok. Pedig tisztában vagyok vele, hogy átverhet. Mondhatni vakon bízom benne.

- Miért nem bírsz megmaradni egy csaj mellett? – kérdésem hallatán felkapta a fejét majd pár lépéssel átszelte a kettőnk közt lévő távolságot és mindkét kezével mellettem támaszkodott meg. A korlátnak köszönhetően fejünk egy magasságban volt, most nem éreztem magam törpillának mellette.

- Ó szóval Amina Johannson, a jégszívű, hisztis, akaratos meghódíthatatlan csaj féltékeny – hajolt még az eddigiektől is közelebb, miközben folyamatosan a szemembe nézett. Eleve nagyon közel volt hozzám, nem még most. –Most akkor hallgatlak szépen, hogy miért zavar annyira, hogy más csajjal vagyok, ha te minden próbálkozásomat kettészarod. Most engedélyeztél éppen bent egy csókot, aztán rá fél órára már ordibálsz is velem – mondatai közben nagyokat sóhajtottam. Az agyam ellepte az a bizonyos rózsaszín köd, amiért minden szavát szinte az én számba mondta.

- Ezért szarom ketté, mert nem akarok csalódni. Most is velem vagy, de mással telefonálsz és beszéled meg, hogy mikor ér rá egy újabb menetre. Szerinted ez normális?

- Akkor mutasd egy kis jelét is annak, hogy nem hiábavalóan teperek, mint egy idióta hetek óta. Örökösen azt kapom, hogy egy seggfej, önimádó tahó, szemét vagyok – mondandója közben számat figyelte, orrainkat pedig lassacskán dörgölte össze. Egyre inkább elkábultam tőle, olyan hatással volt rám mint egy gagyi drog. – Hallgatlak Amina, miért legyek csak veled? – húzta végig ajkait az enyémen, minek hatására azok szétnyíltak- Hm?