Sense - To the moon and back /Harry Styles HU/

II. ~ 3. Fájó szeretet

A suli ajtajából végül Kim rángatott el és azonnal bepattant autóm vezető ülésébe. Nem tudtam volna vezetni, azt gondolom első utam egy oszlop lett volna. Csak ültem és bámultam ki a fejemből, miközben Rá gondoltam. Ahogy ott állt, ahogy rám nézett. Aztán ahogy a lány mögé ült és átölelte a derekát. Már csak a gondolatára is sírnom kell, hogy más lánnyal van. El kellett volna költöznöm egy másik országba. Afrikába, vagy annál is távolabb. Akkor nem kéne a szívemnek ennyi gyötrést elviselnie.

Ahogy felértünk a lakásomra Kim némi kaja után nézett nekünk, én pedig levetettem magamat a kanapéra és a párnát átölelve próbáltam kikapcsolni.

- Kim, mondd el mit tudsz róluk!

- Nem mondom, elég volt, hogy láttad annyi idő után.

- Nem érdekel, mondd el – emeltem fel a hangom, mire makacsul felsóhajtott.

- Hát jó. Ami után eljöttél Harryt mintha kicserélték volna, ahogy téged is. Nem ismertünk rá. Mindenkivel bunkó volt, nem törődött semmivel. Aztán mostanában belerázódott egy társaságba. Tudod, amikor együtt voltatok is indult egy illegális motorversenyen. Nos mostanra az az élete, minden versenyen indul vagy van, amikor csak „poénból" mennek pár kört a rakparton. Esténként is ott bandázik, ilyen hülye drogos, piás társasággal. Nicolet is ott ismerte meg és elméletileg együtt vannak, de ott az együtt levés szerintem csak az alkalmankénti dugásból áll. Eléggé abszurd ami ott megy, egyszer lementünk Liammel, de nem bírtam maradni pár óránál tovább. Hányinger.

- Komolyan ezzel a Nicollal? Olyan mint egy élő halott, a drog a létező összes szépséget kiszívta belőle. Hát lát ez? Fuj.

- Öhm, Amina. Szakítottatok, megint. Nem most van itt az ideje féltékenynek lenni – méregetett sokat sejtetően Kim, miközben lehuppant mellém a kanapéra és egy szendvicset nyújtott felém.

- Nem is vagyok féltékeny, csak sosem úgy ismertem őt, mint aki ennyire lead az emberekből. Ennyi az egész – rántottam meg a vállam, pedig ó majd szétvetett a féltékenység. Nem akarok belegondolni, hogy más csókolja és ölelgeti őt. A többire meg végképp nem, már az elmém is elborul a fejemben kirajzolódó kép láttán.

Másnap délután miután végeztem a suliban, Matthez mentem a szalonba. Megbeszéltük, hogy a nagy minta miatt pár napig járjak be, hogy ránézzen. Délelőtt hála istennek most nem volt szerencsém Nicollal összefutni, így viszonylag nyugisan telt a napom.

- Szia, Amina. Mi újság? - hajolt közelebb Mattie két puszira.

- Semmi különös, épp suliból jövök és gondoltam beugrom.

- Jól tetted, kezeddel minden okés? – vette kezei közé. Érintése gyengéd volt, de nem annyira mint anno Harryé. Ettől valahogy nem gyengülök el.

- Még kenegetem esténként, de nem fáj meg semmi ilyesmi.

- Úgy látom jól bírja a bőröd, nem dobja ki a tintát úgyhogy nem lesz vele gáz – mosolygott le rám. – Nem ülünk be egy Starbucksba? Még felvarrok egy mintát aztán végzek.

- De, mehetünk. Addig megvárlak – bólintottam rá.

A srác nem sokkal később meg is érkezett, így Matt kezelésbe vette, míg én a szalon falát kémleltem. Mindenhol minták és fényképek voltak. A bolt Matté, rajta kívül még egy lány és egy fiú dolgozik itt, de nagy részben Matt viszi a dolgot. Ez a képekből is lejött. Viszont egy szemet szúrt. Biztos voltam benne, hogy a rakparton készült Mattről, amint a motorján ül. Azonnal elkezdett kattogni az agyam. Vajon ő is versenyzik? Vajon ismeri Harryt? A kérdések csak úgy záporoztak bennem már a kávézóban ülve is, muszáj volt megkérdeznem.