Sense - To the moon and back /Harry Styles HU/

I. ~ 6. Piszkos tánc

- Anyáék ki fognak nyírni – motyogtam a nyakába, mire éreztem, ahogy rajta apró borzongás fut át. Tetszett, hogy ilyen hatással vagyok rá.

- Apuci ki..- szavait nem tudtam befejezni, ugyanis rögtön az oldalába csíptem - hé, most miért bántasz?

- Mondtam már, hogy utálom, ha ezt mondod – kuncogtam meglepett arcán.

Ajkai huncut mosolyra húzódtak, amiből tudtam, hogy semmi jó nem sülhet ki. Pillanatokon belül a hátamra fektetett és kínozni kezdett a folyamatos csiklandozásával. A gyönyörű tópartot hangos nevetéseink hangja töltötte be.  Sosem éreztem még ilyet azelőtt. Amikor nem gondolsz arra, hogy mi lesz ezek után, nem aggódsz semmin csak élvezed a pillanatot. Végül csak megkönyörült nekem és abbahagyta kínzásomat. Mielőtt felülhettem volna mellém feküdt és felém könyökölve kezdte fürkészni az arcomat.

- Mesélj magadról – szemei kíváncsiságtól csillogtak, arcán megjelent gödröcskéje pedig mint mindig hihetetlenül cukivá tette.

- London külvárosában lakom, oda is járok suliba. Idén fogok végezni. Általában délutánonként otthon vagyok vagy Kimmel és Sisyvel sétálgatunk a városban. Igazából nincs túl izgi életem. És te? A szüleiddel laksz?

- Öhm nem. Van egy lakásom Londonban, a szüleim Holmes Chapelben laknak. Tudod, anyámék elváltak és a mostohaapámmal jobb a kapcsolatom, mint az igazi apámmal bármikor is lesz. Ezt a melót is csak azért vállaltam el, mert nem akartam, hogy újabb balhé legyen anyám körül. Örülök, hogy végre boldog  – simította kezeit a hasamra. Rövid topom és a sortom között volt egy pici rés, így azonnal megéreztem bőrömön puha kezeit. Nem toltam el, igazából szerettem az ilyen apró érintéseit. A családjára visszatérve hihetetlen, hogy mennyire szereti az anyukáját. Ebből is látszik, hogy mégis van szíve, nem fagyasztotta még be teljesen az sok ribanc.  – Egyébként meg az én életem sem a legizgibb. A napjaimat a motorom és a foci teszi ki.

- Focizol?

- Igen, de csak hobbi szinten.

Beszélgetés közben láttam, ahogy tekintete egyre inkább testemen és ajkaimon cikázik. Persze, hisz Harryről van szó. Így mielőtt bepróbálkozott volna leszögeztem a dolgokat.

- Lehetne egy olyan délután, ahol nem mászol rám? – kérdésem meglepte, majd egy hatalmas vigyor terült szét az arcán.

- Szóval a te eszedben is ez jár – minek is tagadnám. Itt fekszik mellettem, az illata megint elbódít és akaratlanul is egyre inkább vonzódom hozzá. Egyelőre mégis az van bennem, hogy nem engedek neki.

- Nem, nem ez jár az eszemben. Csak látom, ahogy már majd föl falsz a tekinteteddel – vigyorodtam el.

- Kívánatos vagy nem tehetek róla – markolt picit bele az oldalamba majd egy egyszerű mozdulattal a fenekemre csúsztak kezei. Ahogy hagytam neki felbátorodott és újra a nyakamra tapadt, ahogy eddig minden alkalommal.

- Ezt már próbáltad párszor én nem jött be – kuncogtam válaszként pedig a nyakamba harapott. - Ejnye.

- Nem vagy abban a helyzetben, hogy beszólogass – markolt bele a fenekembe, szemeimet összeszorítva próbáltam nem kiadni semmilyen hangot magamból. Nem adom meg neki azt az örömöt.

- Ha ki mered szívni tuti, hogy megverettetlek apával – szóltam rá mikor már a fogai éreztem a bőrömnél. Kuncogása közben a nyakamba szuszogott, az én hátam pedig a hideg futkosott.  A vállamon megint veszekedett a két énem.  Az egyik mindenáron azt akarta, hogy toljam el magamtól, míg a másik csak még közelebb akarta magát érezni Harryhez, pedig így is a karjaiban feküdtem.