Sense - To the moon and back /Harry Styles HU/

II. ~ 10. Számít

Eleinte az ajtó mellett állva figyeltem reakcióit, majd közelebb léptem hozzá és hátulról szorosan átöleltem. A hasán pihenő kezemre tette az övét és éreztem, ahogy levegővétele lassacskán csillapodik. Annyira utáltam azt az embert, aki a világot jelenti nekem ennyire dühösnek látni. Bármit megtettem volna, hogy megnyugodjon.

- Eleve szarul indult az egész mikor megláttalak a Matthew gyerekkel. Jack már csak az i-re tette fel a pontot – szólalt meg nem sokkal később halkan, miközben elhúzódott és felém fordulva a falnak dőlt.

- Ott volt neked Nicole – forgattam meg a szemeimet.

- Most még jobban fel akarsz idegesíteni?

- Igen, nyilván azért mentem oda és azért jöttem el veled, mert idegesíteni akarlak még jobban. Persze.

Nem válaszolt, mindössze tekintete mosolyogva cikázott végig a testemen. Azonnal melegebbnek éreztem a levegőt a szobában. Az én agyam is elborult a tekintetét látva. Biztos voltam benne, hogy agyban már máshol jár. Valahol ott ahol én. Azt pedig nem szívesen árulnám el.

- Ne nézz így – kaptam el a tekintetem zavaromban és a földet kezdtem pásztázni.

- Hogy?

- Tudod nagyon jól – válaszoltam halkan kínomban, mire kuncogni kezdett. Világ életében mulatságosnak tartotta, hogy zavarba ejthet.

- Minek voltál megint a Rakparton? – kérdezte. Hangja kimért volt, de nyugodtnak tűnt. Tudtam, hogy dühíti amiért odajárok. Említette már, hogy oda nem hozzám hasonló arcok járnak blabla. Utálom, mikor apáskodni akar felettem és egyáltalán miért kellene rá hallgatnom? Én már az első versenyén megmondtam, hogy mennyire ellenzem ezt az egészet.

- Amint láttad Kimmel és Matthewal mentem le megnézni ezt a varázslatos versenyt.

Hangomból csak úgy ömlött a gúny és a szarkazmus. Harrynek is azonnal lejött, a szemeit forgatta és az ágy szélére ült. Onnan pillantott fel rám és égetett hosszú csöndes percekig a tekintetével.

- Honnan ismered Mattet?

- Ő csinálta a karomon a tetkót.

- Mutasd.

Levettem a kabátot és kissé hezitálva ültem le mellé. Amint felhúztam a pulóverem úját Harry a kezei közé fogta az enyémet és vizsgálgatni kezdte. Magamban próbáltam elnyomni kellemes illatát, testének közelségét és érintését. Akárhányszor közelebb kerülök hozzá még levegőt is elfelejtek venni.

- Szépen ki lettél varrva, kiscsaj – vigyorgott rám, mire kuncogni kezdtem. A feszült hangulat lassacskán teljesen feloldódott, miközben beszélgetni kezdtünk. Meséltem neki az elmúlt évemről, a terveimről. És ő is tudomást adott a saját kis életéről. Azt hiszem egyikünknek sem tetszett, hogy így elhagytuk magunkat. Ő fennhagyott a focival, amivel foglalkozni szeretne, míg én a barátaimat és az embereket löktem el magam mellől. Talán mindkettőnk élete kicsit felfordult. Jól esett elmondani neki.

--

gyeree vissza a városba délután. szülinapozzunk együtt csajszi :) Kim.

3 körül nálam? :) A.okee. K.

Örültem, hogy Kimnek már így reggel eszébe jutott, hogy szülinapom van. A 19. Tavaly hatalmas bulizással ünnepeltük a felnőtté válásomat, megmosolyogtattak az emlékem. Akkor még nem ismertem Harryt, viszont mindig azt kívántam, hogy már idén vele tartsam. Hogy legyen mellettem legalább ma. Persze nem gondoltam, hogy egyáltalán eszébe jutna, én pedig nem fogom direkt felhívni rá a figyelmet. Csak hát valljuk be, annyira jól esne pár kedves szó tőle. A napom a szokásos munkával telt. A recepcióra voltam beosztva, így még csak nem is futhattam össze vele. A vendégek egyre sűrűbben jöttek, egyre inkább közeledtünk a júliushoz. Előre fárasztónak látom a főszezont. Kettőkor hatalmas hálálkodás közepette mentem a személyzeti szállómhoz. Melodyval sikerült elcserélnem a délutáni műszakom, így haza tudok utazni. Az aznapi ruhámat átcseréltem, a hajamat enyhe lakkal fixáltam és egy kisebb táskába dobáltam szükséges holmimat. Az éjszaka még úgyis vissza kell jönnöm, hogy holnap kezdhessek újra.  Fél órán belül már az országutat szeltem és London belvárosába tartottam.