- Hagyj fel a versenyekkel, különben elveszíted - könyörgött Kim már ezredjére.
- Már elveszítettem - sóhajtottam, majd meghúzva a gázt újra a rajthoz álltam. A szenvedélyemmé váltak a motorversenyek. Igen, illegális. Vele jár a pia, a drog, a nők é...
Másnap már mindenáron azon fáradoztam, hogy rábeszéljem Harryt az édesanyja felhívására vagy meglátogatására. Akárhányszor szóba hoztam vagy elterelte a dolgot vagy ott hagyott és inkább Lucyhoz vagy anyámhoz menekült. Olyan volt mint egy rossz, hisztis gyerek.
- Gyere velem - szólalt meg végül ebéd után,amikor a cuccainkat pakoltuk össze.
- Nem is ismerem a szüleidet, nem igazán jönne ki jól ha én is odaállítanék.
- De szükségem van arra, hogy mellettem legyél. Egyedül ez nem megy - rázta a fejét.
- Hát jó - sóhajtottam, mire elmosolyodott és magához ölelt.
- Köszönöm - suttogta a hajamba.
Otthon a teljes szekrényt próbáltam áttúrni, amiben megjelenhetnék. Fogalmam sem volt milyen lehet az anyukája, a mostohaapja vagy a nővére. Fogalmam sem volt mire kellene számítanom. Csinos akartam lenni, de nem kihívó. Egyszerűen az volt a cél, hogy jó benyomást keltsek. Az órára pillantva egyenesen pánikoltam, miután a negyedik verzió sem nyerte el a tetszésem abból, amit magamra húztam. Végül kapkodva sikerrült elkészülnöm és egyenesen rohantam a már percek óta várakozó Harryhez.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Mérhetetlen gyomorideggel küzdöttem és még csak Harry sem tudott megnyugtatni, mivel ő is biztosan hasonló cipőben járt. Csak egy újabb gondot akasztott azzal a nyakába, hogy engem is magával visz. Harry egész úton feszült volt, néha jócskán átlépte a sebességhatárt és az ujjaival dobolt a kormányon.
- Nyugi, minden jó lesz - tettem a kezemet az övére a váltón. Válasza csak egy cseppet sem őszinte mosoly volt. Nem volt meg az a csillogás a szemében ami szokott és a gödröcskéi sem jelentek meg közben. Annyira szerettem volna rajta könnyíteni, de ezt neki kell most helyrehozni. Kíváncsian pillantottam ki az ablakon, mikor a kis városba értünk. Furcsa volt elképzelni, hogy Harry itt nőtt fel. Akaratlanul is elképzeltem ahogy kis fürtösen itt tette meg az első lépéseit vagy itt szerezte az első horzsolását. Pár percen belül egy családi ház feljáróján álltunk meg. Angliához hűen az utcában egymás mellett sorakozott még minimum négy ugyanilyen, de takaros volt. Az ablakok karácsonyi díszben voltak és kicsit hó lepte volt a táj. Már kívülről is otthonosnak tűnt. Harry hatalmasat sóhajtott, majd egy percig rám meredt.
- Utálni fognak.
- Ugyan már, gyere menjünk. Minden rendben lesz - pattantam ki a kocsiból. Kis noszogatás után végre Harry is kikászálódott és a bejárati ajtó felé indultunk. Éppen csöngetni akartunk mikor kinyílt az ajtó és szembetaláltuk magunkat egy magas, zöld szemű hölggyel. Minden bizonnyal Harry édesanyja volt, túlságosan hasonlítottak a vonásai.
- Kisfiam, eljöttél - kapta a szája elé a kezét és meglepetten pislogott Harryre.
- Nagyon sajnálom - csak ennyit tudott kinyögni, ami azt gondolom elég is volt. Az anyukája azonnal a karjaiba omlott és úgy ölelte a fiát, mintha az élete múlott volna rajta. Én széles mosollyal álltam mellettük és figyeltem a megható jelenetet. Jobban nem is alakulhatott volna a dolog.- Öhm, khm anya, ő Amina. Már meséltem róla - ölelte át a derekam és közelebb húzott magához.
