Hádész szerelme

Hortenzia

Kicsit megkéstem a résszel, így gondoltam kárpótlásul kicsit hosszabb lesz a rész, de azt hiszem egy kicsit túlzásba estem.. :D Bocsánat, nem igazán tudok mértéket tartani, ha írok... Remélem azért tetszik majd! :) És szeretném elmondani, hogy sajnos hetente valószínűleg, ezentúl csak egy vagy két részt tudok majd hozni, a suli miatt...:(

Nem tudom mennyi ideig álltunk a kihalt folyosón, de nem is érdekelt. Egy percre elhihettem, hogy valakinek én is számítok, és ez valahogy mindennél fontosabbnak tűnt akkor.

-Gyere. - szólalt meg a fiú kis idő múlva.

Egy pillanatra megijedtem hogy mégiscsak úgy dönt, hogy visszaküld, de végül arra indult amerről érkeztünk. Megfogta a csuklóm és maga után húzott.

De vajon ki lehet ő?

Újra végigvezetett a sötét folyosókon és bár én azt hittem, hogy ugyanazon az úton haladunk, mint először, egy teljesen másik helyen lyukadtunk ki.

A folyosó egy hatalmas kapuval végződött. A kapu mellett fekete páncélos őrök álltak. Mikor elhaladtunk mellettük, mindketten haptákba vágta magát és tisztelgett. A kapu egy világosabb belső folyosóra vezetett. A levegőben valami tömény fűszeres illat szált. Talán tömjén. A padló és a falak egy része is sötét márványból volt. A levegő egyre hidegebb lett, fázni még nem fáztam, de kimondottan hűvös volt. Ennyit a tűzről és a hőségről a pokolban.. Itt voltam és libabőrös voltam a hidegtől...

Végigsiettünk a folyosón, és egy árkádon.

Nem tudtam hova megyünk, de követtem a fiút. Nem tehettem mást és nem is akartam.

Végül egy hatalmas díszített terembe értünk. A falak itt is sötét márványból készültek. A fal mentén kis arany és ébenfa asztalkák álltak, amiken súlyos kővázák trónoltak. Minden vázát gyönyörű lila hortenzia csokrok díszítettek. A levegőben, olyan tömény virágillat szállt, hogy az már majd majd fullasztónak volt nevezhető.

A terem közepén egy gyönyörűen megművelt arany és márvány trón áll, ami majdnem a mennyezetig ért. A trónhoz egy helyenként kissé már megkopott bordó szőnyeg vezetett a főbejáratáig a teremnek.

Elállt a lélegzetem. A terem díszítése kicsit a barokk cikornyásságot juttatta eszembe, de sehol nem volt egy meztelen puttó, vagy festmény sem. Csak arany virágok, és fodrok, elszórtan drágakövekkel díszítve. Soha életemben nem voltam még ilyen szép helyen.

A fiú hagyta, hogy kibámészkodjam magam. Elengedte a csuklom és a trónhoz sétált. Egy szolga szaladt be az egyik ajtón, vagy már eleve a teremben volt, nem tudom.

Valamilyen papírokat mutatott neki, miközben folyamatosan meghajolt.

A fiú tekintélyesen bólintott majd elküldte, a szolga pedig a földet bámulva hátrált ki a teremből.

Egy gondolat ütött szöget a fejemben. De nem hittem neki. Nem akartam hinni neki...

- Tetszik? - szólalt meg hirtelen, közvetlenül mögöttem. Kissé összerezzentem. Hogyan került mögém? Az előbb még a terem másik végében volt!

Egy sikoly törte meg a terem tökéletes csendjét. Ijedten kaptam a hang forrása felé a fejem. De a fiú nem zavartatta magát, ezért én is elnyomtam magamban az érzést. Végül is éppen az alvilág közepén állok, ez valószínűleg természetes. Mint odafent az autódudálás, és tömeg zsivaj. Itt halálhörgések, és sikolyok. Teljesen normális...

A kérdés ott égett a nyelvemen. De ha felteszem talán mindent megváltoztatok vele.

A tenyerembe fogtam az egyik hortenzia fejet. Gyönyörű levendula színe volt.