Hádész szerelme

Valami elkezdődött

Hátam a hideg és koszos épület falának döntve vártam. Nem tudom pontosan mennyi idő telhetett el, de a történtek után ez már valahogy teljesen lényegtelennek tűnt. Hüpnosz tőlem pár méterre pihegett a földön fekve. Láthatóan sokkal jobban megviselte a csata, mint testvérét, vagy csupán nem tudta olyan jól álcázni magát. Haja még mindig hófehéren ölelte körül arcát, csupán a tincseinek végei kezdték el visszanyerni eredeti színüket.

Gondolataimból egy motor zúgása zökkentett ki, ami egyenesen a sikátor bejáratánál fékezett le, csikorogva. Pár pillanat múlva egy régi bukósisak mögül Héphaisztosz vigyora bukkant elő, egy pár aggódó szempár kíséretében. Haja kócosan meredezett az ég felé, barna bőrdzsekijét láncok díszítették és mell tájékon egy fogas kerékből álló plecsni. Nadrágján és kezén olaj foltok éktelenkedtek, mintha csak most ugrott volna ki a műhelyből, ami őt ismerve nem lett volna teljesen elképzelhetetlen.

-Minden rendben? - kérdezte leállítva a motort, majd az indító kulcsot kihúzva a zárból, zsebébe csúsztatta. A jármű valahogy nem illett bele a fiú steampunk megjelenésébe, valahogy sokkal modernebbnek és felszereltebbnek tűnt, mint amit el tudtam volna képzelni Héhaisztosz stílusához.

Tétován bólintottam, amit egyszerre érthetett nemnek és igennek is, reakcióját látva.

Azonnal leugrott a járműről és felém sietett. Lassan feltápászkodtam a földről és inkább Hüpnosz felé intettem.

-Én megvagyok. - mosolyogtam rá erőltetetten.

Csak ekkor vette észre a földön fekvőt, és szeme azonnal elkerekedett.

-Hüpnosz?! - az említett erre kissé nehézkesen, de ülő helyzetbe tornázta magát, majd amennyire erejéből tellett fejet hajtott, de Héphaisztosz azonnal leintette és közelebb lépett - Hagyd.

-Rég találkoztunk. - felelte kényszeredetten, nyilván szégyellt így megjelenni egy másik, nála magasabb rangú isten előtt, akit láthatóan ez cseppet sem izgatott. Az álom isten nyakán még ott derengett a fekete repedések nyoma és elvétve még láttam pár hólyagot a bőrén, de nagy részt már begyógyultak.

-Thanatosz küldetett értem. Ami azt jelenti, hogy neki is jelen kellett lennie... - ekkor kissé elképedve körbepillantott – itt. Te Szent Szütx! Mi a jó életet csináltatok ti ezzel az utcával!

Káromkodott, legalábbis azt hiszem. Megdöbbentett hogy Héphaisztosz milyen szétszórt, valószínűleg teljesen meglepte a helyzet amibe hirtelen belecsöppent.

Hüpnosz védekezni akart, de csak száraz krákogás jött ki a torkán, így én vettem át a szót.

-Ezt nem ők csinálták... Hádész... az ereje... úgy értem a régi énje... - próbáltam értelmes mondatokba szedni a történteket,de egyszerűen azt sem tudtam, hol kéne neki kezdenem és egyáltalán mit kéne mondanom. Héphaisztosz erre azonban csak bólintott, mintha ennek ellenére is tökéletesen értene mindent.

-Megint? - csóválta a fejét szomorúan. Majd újra Hüpnoszra nézett. - Ez esetben túléltétek mindketten a találkozást? Tudod ha tippelnem kellett volna...

De itt inkább félbehagyta a mondatot és elhallgatott. Próbálta feldobni a hangulatot, de úgy tünt ö is átérzi, hogy ez nem az a helyzet.

-Hát igen. Többnyire élve megúsztam. - nevetett fel kényszeredetten a megszólított, mire Héphaisztosz szomorúan elmosolyodott.

- Nem mentek jól a dolgok, igaz? Azóta most találkoztatok először? - Hüpnosz letörtén bólintott, szemében bűntudat csillogott. Emlékeibe merülve, keserűen bámult maga elé.