Hádész szerelme

Happy End

Úúúr Isteeen!!!! *-* 2K... komolyan nem hiszem el... még mindig nem... Imádlak titeket!!!!^-^ Mikor megláttam gyorsan írtam is egy részt de asszem kicsit elragadtattam magam... megint. :'D Bocsánat...
Oh még valami! kyrakovacs jóvoltából már castingja is van a sztorinak. Volt olyan aranyos és kiválogatott nekem színészeket, Ehhez és a másik történetemhez is így már csak pár apróbb mellékszereplőt kellett keresnem, mint Thanatosz vagy Héphaisztosz akik nem olyan régiek. Ezer hála!!^-^ kukkantsatok rá és kommentben írjatom véleményt ,nektek hogy tetszik. Én imádom!*-*

Döbbenten néztem a fiúra.

A szavak lassan álltak csak össze bennem. Értelmüket keresve keringtek köztünk a levegőben.

Perszephoné halott.

Fejemben szöget ütött a gyanakvás kegyetlen kételye, de nem akartam neki hinni. Nem tudtam neki hinni. Mégis meg kellett kérdeznem. Hangom alig halhatóan szólalt meg, és egy pillanatig még én sem ismertem fel.

-De ugye nem...

Héphaisztosz még pár pillanatig a semmibe révedt, mintha maga sem hinné el egészen, amit az előbb mondott, majd rám nézett.

-Mi nem?

-Nem... - egyszerűen nem tudtam befejezni . Az nem lehet...

-Az istenek szerelmére, fejezd már be a mondatot! Lehet hogy isten vagyok, de nem olvashatok a gondolataidban! - Csattant fel. Tudom, hogy nem rám volt mérges, egyszerűen csak mintha ideges lett volna a témától.

-Nem Hádész... - ölte meg. Igen ezt akartam kérdezni. És mégsem tudtam kimondani. Mintha minden idegszálam ellenkezett volna ellene. Nem hittem neki. Nem. Én... A torkomon akadtak a szavak. Éreztem ahogy megremegek, mégis mintha nem én lettem volna. Nem. Lehet, hogy nem az akinek hittem, az is lehet hogy érzek iránta valamit. Lehet hogy bántotta az a fiút és az is lehet hogy Thanatosznak igaza volt. Hogy kegyetlen és könyörtelen valójából. De én láttam valami mást is. Valamit... valamit, ami miatt nem hihettem el. Valamit, ami miatt tudni akartam a választ. Lélegzet visszafojtva vártam.

-Oh, Zeusz szeretőjére, dehogy!

Lassan kifújtam a levegőt. Mégis mit gondoltam? Megkönnyebbülten döntöttem a hátam a falnak. Miért könnyebbültem meg? Ez még semmit nem jelent. Vagy mégis...

Mégis ott motoszkált bennem valami, amit még nem érthettem.

-Akkor ki tette? És ha Hádész az alvilág ura nem tudta volna visszahozni Perszephonét a halálból? - törtek ki belőlem a kérdések, mielőtt még átgondolhattam volna.

-Tudod, a mi világunkban nem jellemző, hogy egy isten meghaljon. - kezdte a fiú lassan és megfontoltan, mintha maga sem tudná, hogy is fogalmazhatná meg. - Halhatatlanok vagyunk. Ezért is keltett olyan nagy botrányt, mikor kiderült, hogy Perszephoné meghalt. Sokan még most is Hádészt okolják. De én nem hiszem, hogy ő tette volna. Csak rájuk kellett nézni. Fülig szerelmesek voltak egymásba!

Ahogy a fiú mesélt egyre nagyobb gombóc nőtt a torkomban.

Hádész szerelmes volt belé.

Ez mégis miért zavar engem ennyire?

- Hárész mégsem tudta visszahozni, habár egy ideig hatalmában áll visszahozni a holtakat. Minden erejét felhasználta, hogy visszakapja Perszephonét. Mindent megtett volna, ez azonban még így is kevésnek bizonyult. Ha egy isten meghal, nem marad utána semmi. Sem test. Sem lélek. Egyszerűen... megszűnik létezni.