Hádész szerelme

Talán még látom Őt

Sziasztoook!!! Igen, igen tudom, még a késést is lekéstem... de remélem lehet veletek alkudozni, mert cserébe egy jóóó hosszú és eseménydús részt hoztam! Remélem tetszik majd!!^-^ A másik pedig, hogy az utobbi időkben vagy 10 díjat és 5-6 kihívást sikerült begyűjtenem, amiket -ha senkit nem sértek meg vele természetesen- nem tennék ki, de innen is köszönöm őket!!^-^
Remélem mindenkinek jól tellik a nyár!:)

-Oda tegyetek még egyet! - utasította Hüpnosz a rendezkedő szolgákat. Hádész gondterhelten állt mellettem, tekintete a távolba révedt.
Gondolataim még mindig Thanatosz baljós szavai körül keringtek, mikor az álomisten hangja vissza rántott a valóságba.

- Azt hiszem készen vagyunk az előkészületekkel. - határozottan nézett Hádészra, aki csak bólintott, száját vékony vonallá préselte, mint aki fél valamitől. Meg akartam érinteni, biztosítani, hogy minden rendben lesz, de nem mertem.

Olyan volt mintha a látomás óta egy egészen más világban mozogna. Vagy inkább időben.
Mintha a múltba tekintene. Mintha annak ellenére, hogy mellettem áll, egy egészen más világban mozogna.

Tekintetem végighordoztam a kissé átalakított trón termet, amit most különböző kendőkkel és milliónyi fényes gyertyával töltöttek meg. A gyertyák koncentrikusan helyezkedtek el, középen egy kis szabad teret hagyva. A szélén egy réz edény állt egy állványon, az egyik szolga furcsa szárított növényeket tett bele egy tálcáról, majd meggyújtotta. Az edényben egy pillanatra felcsapott a tűz, majd elcsendesedve égett tovább, kellemes illatú füstoszlopot engedve a magasba.

-Tényleg nem kell ezt csinálnod. - hallottam meg a hátam mögül Hádész hangját, kissé összerezzentem, mégis mosolyogva fordultam hátra, hogy biztosítsam.

-Segíteni akarok. - feleltem.

Tekintete az enyémbe fúródott, mintha válaszok után kutatna. Mintha keresne valamit, vagy valakit.

Legszívesebben csak megszorítottam volna a kezét vagy megöleltem volna, mégsem mertem felé közeledni. Összetört volt és falakat emelt maga köré, nem úgy, mint a kertben, most ridegnek és megközelíthetetlennek tűnt.

El sem tudtam képzelni, hogy alig pár órája lehettem még csak itt, mintha egy örökké valóság telt volna már el. Mintha soha nem is éltem volna odafent. Mintha nem csak egy lány lennék, nem csak egy iskolába járó, sima halandó.

Hádész elkapta a tekintetét, majd újra visszanézett rám, szóra nyitotta a száját, habozott.

- Elkezdhetjük? - hallottam meg valahonnan a távolból Hüpnosz hangját.

Hátra kaptam a fejem és rá néztem, majd vissza fordulva újra Hádész tekintetét kerestem, de ő már a hátrébb állt. Kezeit keresztbe fonva, lehajtott fejjel várakozott, szolgáival körülvéve.

Csalódottan indultam el a terem közepén álló gyertya ösvény felé.

Hüpnosz a spirálisan elrendezett mécsesek bejáratánál várt. Kedvesen rám mosolygott, ahogy közelebb értem és a kezét nyújtotta, mintha csak táncra akarna felkérni. Kék szemeiben felhőtlen nyugalom tükröződött.

-Felkészültél? - kérdezte a látszólagos hangulatánál jóval komolyabban.

Kirázott a hideg, ahogy megcsapott a gyertyák meleg áramlata, a jéghideg teremben.
Mintha el is felejtettem volna, milyen a meleg. Hiányzott egyáltalán? Szemem végig járattam a ragyogó spirálon, majd újra a zafírkék szemekbe néztem és határozottan bólintottam.

Ő kezével színpadiasan a spirál ösvény felé mutatott és előre engedett. Bizonytalanul indultam meg az úton, de tudtam, hogy meg kell tennem.
Meleg fénnyel táncoltak körülöttünk az apró fénycsóvák, mintha saját élettel rendelkeznének. Mintha holtak lelke égne fényükben.
Végig futott a hideg a hátamon a gondolatra, majd Tanatosz jutott eszembe, és mindaz, amit a testvéréről mondott.