Hádész szerelme

Aki elveszett

Aaaanyira sajnálom emberek... T-T komolyan el nem tudom mondani mennyire sajnálom. De egyszerűen annyira nem volt időm. Ennek a résznek az első felét futó tiz percekben írtam le, aztán rohantam tovább. De kárpótlásul egy jó hosszú részt hoztam. A gond csak az, hogy a leghosszabb rész és mégis egyben a leg unalmasabb, összeszedetlenebb és semmit mondóbb... sanálomT-T legközelebb megpróbálok értelmesebbet összehozni. Ja és még annyit hogy Tanatosz elmehet a fenébe...-.-" komolyan. Az ő részei nem tudom, hogy jöttek össze. Mintha nem is én írtam volna. Ijesztő.
Bocsi a hosszú és céltalan ömlengésem.
Itt az új rész.
Jó olvasást!!^-^

Óvatosan közelít meg, körbe lépdel majd egyenesen megáll előttem. Tekintete gúnyos és lenéző.

-Ccc, törött kis porcelánbabám, hát újból találkozunk? - fejét enyhén oldalra döntve vizsgálja a karomat borító karmazsin vért.

-Thanatosz... - Hangom erőtlen és alig több suttogásnál, mégis eltölt valamiféle megnyugvás. Eljött. Itt van. Arcomra halvány mosoly ül ki.

-Te..te most mosolyogsz? Te szent Nüx... Nem akarok ünneprontó lenni, de azt hiszem komoly adrenalin függő vagy, ha ez tölt el örömmel... Vagy csak szimplán őrült. - Szemöldökét felhúzva lép egy lépést közelebb, majd le guggol elém.

-Segítened kell. - suttogtam.

Körülnézett, majd túljátszva a jelenetet magára bökött.

-Én, törött szárnyú pillangó? Halandó, ugye tisztában vagy vele, hogy én vagyok a Halál?

Szememet egy pillanata lehunytam, hogy összeszedjem a gondolataimat. A szám remegett és már éreztem a közelítő sötétséget.

-Thanatosz...- mély levegőt veszek, hogy a hangom egyenletes maradjon. - Tudnom kell..

-Egy jó pszichológus elérhetőségét? - bök felém undorodva.

-Én...

-Pillangó, én erre nem igazán érek rá. Meghalsz még ma, vagy jöjjek vissza később? - állt fel majd egy lépést tett hátrafelé, mint aki már éppen távozna.

Az egyik fülke ajtaja hangtalanul nyílt ki, amit épp csak a szemem sarkából láthattam.

-Komolyan ennyire gerinctelen kis féreg vagy?- pár pillanatig eltart, mire felfogom kihez is tartozik a hang. Szédülni kezdtem és éreztem, hogy már nem sokáig tudom kirekeszteni a rosszullétet.

-Komolyan? Ez most tényleg komoly? - Thanatosz értetlenül mered rám. - Tudod halandó, azt hittem ennél undorítóbb már nem lehetsz... Erre a nyakamra hozol egy olimposzit?!

-Talán valami problémád van velem? - Héphaisztosz karba tett kézzel sétál közelebb.

Tudtam, hogy ha Héphaisztosz veszekedni kezd Thanatosszal semmit nem tudok meg és ott leszek ahol az elején voltam. Sehol.

Mégis a torkomon egyszerűen nem jöttek ki hangok. Csak térdeltem a hideg padlón és figyeltem a két isten csatáját. Talán félelemmel kellett volna eltöltenie a jelenetnek, mégis egyszerűen nem tudtam felfogni már a körülöttem történő dolgokat. Egyszerűen minden olyan távolinak tűnt. Minden jelentéktelennek és lényegtelenek.

Csak tudni akartam hol van. Csak bocsánatot akartam kérni. Csak azt akartam... hogy megbocsásson. Hogy... Mégis mit akartam? Mit vártam?

Thanatosz egy lépést hátrál, majd mintha egy pillanat alatt mégis vissza nyerte volna bátorságát, kihúzott háttal szegte fel állát.