Best Friends...or more?- Befejezett-

Prológus

Nos..hol is kezdjem? A nevem Lora Wans egy 16 éves lány vagyok, sötétkék, hátközépig érő hajjal, sötét barna, szinte fekete szemmel, és szájpiercing-gel. Az öltözékem szinte csak fekete és más sötét színű ruhákból áll. Lábamon télen-nyáron bakancsot hordok, néha-néha fekete tornacipőt.
Na de elég ennyi a "bemutatkozásból" kezdjük is!

Május van, s itt Sidneyben vagy harminc fok.
Épp a suli elött várom drága legjobb barátom, ki szokásához híven ismét késik. Két perc és becsengetnek..nem mintha zavarna de már az osztálynaplóban nincs több hely az igazolatlanjaimnak. Lassan külön könyvet vesznek nekem, hogy legyen mibe írni az igazolatlanokat, osztályfőnökiket stb.
Elmélkedésemből egy kéz a vállamon térített vissza a valóságba.
- Csá, bocsi, hogy késtem csak..áh minek magyarázkodjak elaludtam! - mondta vállat rántva Luke majd leült mellém a padra. Szőke haja ugyanúgy mint minden nap tökéletesen belőve, kék szeme ragyogott, a szokásos rockbandás polót és fekete csőfarmert viselt és szájában ott csillogott ugyanazon az oldalon a fekete karika mint nekem. Egyszerre mentünk el még egy éve csináltatni a szájpcket. Egyszer majd egy úgynevezett barátság tetovállást is akarunk. Kis pisis korunk óta a legjobb barátok vagyunk, szinte testvérek, bár sokan hiszik azt, kik nem ismernek, hogy járunk mivel néha úgy viselkedünk. Én puszit adok neki ahogy ő is, kézenfogva szoktunk járni, ami csak úgy jött egyszer nem tudom honnan.
- Semmi gond..- mondtam neki és egy puszit nyomtam arcára.
- Ah..már elment 10 perc az órából, be nem megyek! - nyafogott.
- Ki mondta, hogy menj be? - kérdeztem egyik szemöldököm felfúzva.
- Igaz.- sóhajtott, majd elnevette magát.
- Miaz?
- Semmi, csak tegnap az egyik haverommar, volt egy érdekes beszélgetésem.
- Micsoda?
- Megkérdezte, hogy, hogy hívják a barátnőm, erre én mondtam, hogy arról én is szívesen tudni szeretnék!- itt elnevettem magam- Majd mondta, hogy az a kék hajú lány, ekkor esett le, hogy rólad beszél, de mondtam, hogy csak a hugocskám vagy, vagyis a legjobb barátom.
- Amúgy, nem értem, én nem tudnám elképzelni, hogy járunk..sose tudtam.
- Én sem. - beszélgetésünket a csengő hangja zavarta meg. Látni lehetett ahogy a diákok kiözönlöttek az udvarra.
- Menjünk! - pattant fel Luke majd felhúzott engem a padról, s kézen fogva besétáltunk.

Luke szemszöge...

Kinyitottam a szemem és rápillantottam az órámra ami háromnegyed nyolcat mutatott.
Elkéstem. Na mindegy. Felkeltem, felöltöztem, majd egy kávé után elindultam. A suli elé érve, megláttam a szokásos helyen egy rám váró személyt. Lorat. Legjobb barátok vagyunk ovis korunk óta. Lora egy kemény csaj, első osztály óta nem láttam sírni, még akkor sem sírt mikor az apja meghalt, bár mivel utálta nem csodálom. Az apja állandóan ivott, és amikor csak tehette bántotta Lorat. Ilyenkor nálam aludt, volt, hogy én mentem el érte mert az apja úgy ellökte, hogy a bokája kificamodott, ahogy ráesett. A temetésen ott voltam, és hát, akármilyen betegesen is hangzik, láttam az egyik pillanatban, hogy Lora mosolyog. De az egészet fapofával nézte végig. Utána persze mindenki róla beszélt.
Köszöntem neki, majd mikor kicsengettek az első óráról, elindultunk be.

Nos ez lenne az új sztorim. Hogy tetszik?😄
Köszi, hogy olvastad!😊