Best Friends...or more?- Befejezett-

V.rész

Fiygelem! Ebben a részben sok trágár szavat használtam! 😀
Egy hónapja, hogy kibékültünk Loraval. Egy hónapja, hogy együtt vannak Michaellel. Egy hónapja emiatt elhanyagol.
Nagyon fáj látni, hogy mással boldog, s mást szeret az a személy akit én szeretek.

Ben azóta hazament Londonba. Mondta, hogy szerezhetnék egy barátnőt. De hogyan ha nem bírom elfelejteni Lorat?

Mosollyal az arcomon léptem be a suliba, de ez el is tünt mikor megláttam a szerelmes párt nyalakodni...gondolom tudjátok kikre gondolok..
Bementem a terembe majd elkezdtem a telefonom nyomkodni. Felmentem Facebookra. Megnéztem az értesítéseket:
Blablabla Lora Wans frissítette az állapotát: kapcsolatban.
Azonnal kiléptem.
Megszólalt a csengő, és ezzel egy huzamban a diákok is beözönlöttek a terembe, a gerlepárral együtt. Hogy féltékeny vagyok? Naná..
Vártam, hogy Lora helyet foglaljon mellettem. Bejött a tanár, majd oldalra fordítottam a fejem. Lora Mr. Rainbow mellett foglalt helyet. Küldött felém egy bocsánat kérő pillantást, de én csak nemlegesen ráztam a fejem, majd felpattantam a cuccaimmal együtt a helyemről, s kiindultam a teremből.
- Na de Mr.Hemmings! - kiáltott utánam a boszorkány.
- Leszarom! - kiáltottam neki vissza.
Kiértem az udvarra.
- Luke állj meg! - hallottam meg Lora hangját mögülem.- Bazdmeg Lucas állj már meg! - órdította.
Megálltam de nem fordultam meg.
- Mi a szar majod van? Mi az Istenért kerülsz, s nézel levegőnek?!
- Hogy miért? - fordultam meg- Még megkérdezed, hogy miért?!
Tudod mi a bajom? Az, hogy kurvára leszarsz mert neked, fontosabb Michael! Elhanyagolsz!
- Sajnálom, de értsd meg végre boldog vagyok!
- Leszarom, ez nem magyarázat arra, hogy elhanyagolsz! - keltem ki magamból.
- Igen? Ha leszarod, hogy boldog vagyok, akkor rohadj meg! Kapd be Hemmings! - majd elvonult.
Hogy sikerült megint elcsesznem? Naná!

Suli után egyedül ültem az ágyamon, s gondolkodtam.
Fogtam a gitárom, s néha-néha megpendítettem egy húrt.
Fogtan egy papírt, meg egy tollat majd nekiálltam egy dalt írni.
Miután végeztem észrevettem, hogy besötétedett. Friss levegőre volt szükségem, így kimásztam az ablakon és sétálni indultam.

Lora szemszöge...

Sokat gondolkodtam.
Valami nagyon fáj, hiányolom Lukeot. De fájt, hogy azt mondta nem érdekli a boldogságom..
Luke volt életem színpadán, az egyik legfontosabb szereplő, s az is marad.

Michaelnél nézünk filmet.
- Hey, minden oké? - nézett rám.
- Persze.
- Nem is nézed a filmet! Biztos?
- Igen.. Csak gondolkodtam.
- Lukeon?
- Mi? Ah, igen!
- Szereted?
- Persze.
- Mármint nem úgy, hanem szerelemből?
- Mi? Michael, jesszusom a barátom vagy, hogy kérdezhetsz ilyet?
- Figyelj, én ezt nem folytatom. Látszik, hogy nincs minden oké veled, és ezt most nem anyukádra értem, hanem Luke és a közted lévő kapcsolatra! Mert az biztos, hogy ez már rég több mint barátság!
- Michael..
- Én csak annyit mondok, hogy maradjunk barátok! Oké?
- Te hülye vagy! Komolyan mondom! - felálltam majd haza, oh..olyanom nincs is..lábam Lukeék irányába vitt. Gondolkodtam.. Lehet Mikenak igaza van.?
Mert mikor Luke megérint mintha elektromosság járná át testem. Mikor megölel biztonságban érzem magam.
Ha vele vagyok, boldog vagyok.
Istenem, annyira összezavarodtam.
Ő vajon mit érez?
Mikor meg akart csókolni, vágytam csókjára.
Mikor nyakam csókolgatta furcsa érzés kerített hatalmába.
Én..én azt hiszem beleszerettem a legjobb barátomba..sőt, nem hiszem, tudom..
Mikor elértem hozzájuk megálltam az ajtó előtt. Nyitva volt. Bementem, s felrohantam Lume szobájához.
Most vagy soha..
Benyitottam, de üres volt.
A szobában mindenhol papírgalacsínok és kották hevertek, és a rég nem látott gitár.
Az íróasztalon hevert egy papír.
Egy dal volt.
- Amnesia- olvastam halkan.

Mikor végig olvastam, kicsordúlt egy könnycsepp szememből.
A lap alján egy név szerepelt, méghozzá az enyém. Nekem írta.
A dallal a kezemben leültem az ágyára, s vártam rá.

Már kb, éjfél lehetett, mikor lépteket, és hangokat hallottam, de nem csak egy emberét, hanem kettőjét.
Az ajtó kinyílt és egy fekete hosszú hajú, és körmű plázapicsa, majd Luke lépett be.
Állandóan vihogtak. Részegek..
- Luke! - álltam fel könnyes szemmel.
- Áh, te mit keres..keresel itt?
- Beszélni akartam veled, de úgy látom elfoglalt vagy..- vetettem egy lenéző pillantást a ribikére.
- Mi?..Jah, hogy..hogy ő? - mutatott a mellette álló csajra.- Ő itt Arz..Arzey..áh hagyjuk ő itt az ágyasom..bár lehet a barátnőm lesz! - vigyorgott önelégülten majd átkarolta, a szintén, cseppet sem józan lányt.
- Oh, akkor nem zavarok! - vigyorodtam el gúnyosan.- Remélem terhes leszel te ribanc! - löktem arrébb őket mitől majdnem elestek.
Kirohantam az utcára, majd egy fájdalmas ütést éreztem oldalamon, mire minden elsötétült. Kicsivel később egy síró nő hangját hallottam, ami eléggé ismerős volt.
- Kicsim! Kérlek! Neh..- sírta el magát. Majd szirénákat hallottam, és utána semmi mást.

Fehér falak közt ébtedtem. Körül néztem, majd megpillantottam egy személyt. Az orvossal beszélt. Vajon ő ütött el? Bár az én hibám volt. Mikor meglátta, hogy fenn vagyok, az orvost otthagyva, hozzám sietett.
- Istenem Lora mond, hogy jól vagy? - fakadt sírva.
- Igen anya, jól vagyok! És sajnálok mindent! Kétlek bocsálts meg!- folytak könnyeim.
- Nem, te bocsálts meg nekem! Nem voltak igazak miket mondtam!
- Nem haragszom..
- Mi történt? Miért futottál ki az útra?
És akkor elmeséltem anyámnak mindent...mindent attól a naotól kezdve mikor elmentem otthonról.

Tudom hosszú részt ígértem, de drágaságos telefonom, miközben írtam, lemerült fél óra alatt 100%-ról, és nem tudom miért, de minden figyelmeztetés nélkül kikapcsolt. Így újra kellett írnom.
De azért remélem tetszett.
Köszi, hogy elolvastad! 💜💜💜💜