Best Friends...or more?- Befejezett-

II.fejezet-VII.rész

-Nos, akkor a választásom az semelyikőtök! Egy nem értem, hogy kérhetsz ilyet tőlem..Kettő, túl fontosak vagytok számomra. Sajnálom, de egy ideig..hagyjatok békén.- mondtam, majd kimentem az ajtón. Az utcára kiérve, Asht és Calumöt pillantottam meg. A járdán ültek és beszélgettek.

- Na?- nézett fel rám Ashton.

-Csatlakoztam a szinglik körébe!- mosolyogtam, de mosolyom nem igazi mosoly volt.

-Szakítottál Mikeal?- pillantott fel rám Cal.

- Mondhatni. Menjünk sétáljunk egyet!- borzoltam össze a hajukat, mire egy sort káromkodtak, majd felálltak és elindultunk gyalog a városba.

Egész nap átlagos dolgokról beszélgettünk és hülyültünk. Ash 22 éves létére nagyon nagy idióta tud lenni, persze nyugi jó értelemben, Calum pedig Calum, ő eddig is ilyen hülye volt.

Haza fele bementünk egy fagyizóba. Én egy vaníliás, Ash citromos, Cal pedig csokis fagyit kért.

Kifizettük, majd elindultunk a partra. Leültünk egy padra.

- Jajh..hiányzott már nagyon egy ilyen nap..- sóhajtott Cal.

- Egyet értek!- mondtuk egyszerre Ashel, mire mind a ketten elnevettük magunkat. Hirtelen megszólalt Calum telefonja. Green Daytől a Holiday volt a csengőhangja. Mikor befejezte a telefonálást ránk nézett, mi pedig Ashel elvigyorodtunk, majd hangosan, ordibálva elkezdtük énekelni ezt a számot.

-Hear the sound of the falling rain,
Coming down like and Armageddon flame,
The shame,
The ones who died without a name,
Hear the dogs howling out of key....- énekeltük torkunk szakadtából.

- Nem ismerem őket, nem velem vannak!- állt fel Calum a padról, majd elkezdett hátrálni, mire megbotlott egy homokban fekvő kőben. Seggre esett...

- Istenem , csak te lehetsz ilyen béna!- mentünk oda és segítettük fel. Leporolta magát, majd morogva elindult haza felé.

- Most megsértődött?- kérdezte Ash.

- Csak durcizik, nincs semmi baja,nem vészes.- nevettem el magam.

.....

Mikor haza értem, anyát a kanapén aludva találtam. Halkan felmentem a szobámba.

Benyitottam, majd egy sötét ember alakot láttam a fotelemben ülve. Nagyon megijedtem, de lenyugtattam magam azzal, hogy biztosan csak a tárgyak vannak úgy lerakva, mintha egy ember lenne. Felkapcsoltam a villanyt.

- Mi a franc!!- kiáltottam fel, de egy kéz azonnal letapasztotta a szám.

-Shh, anyukád alszik!

- Luke, mi a szart keresel itt, megmondtam, hogy hagyjatok békén!- suttogtam idegesen.

- Csak beszélni szerettem volna veled!- már épp megszólaltam volna de folytatta- Fontos! Kérlek!

- Két perced van!- sóhajtottam egy nagyot, majd leültünk egymás mellé az ágyra. Luke felém fordult, majd belekezdett mondandójába:

- Figyelj, nekem fontos volt, és az is még mindig a barátságunk..tudom amit délelőtt mondtam neked nem volt szép belátom, csak annyit kérek, hogy térjen vissza minden a rendes kerékvágásba. Kérlek, hiányoznak a baromkodásaink, az együtt töltött idő is. Ha a barátnőmként nem kaphatlak vissza, akkor legalább a legjobb barátomként.

- Ajh...nemet nem mondhatok, mert nekem is hiányzol..

- Akkor megbocsájtasz?

- Persze, hogy igen te idióta!- öleltem meg, mire ő is átölelt. Bevallom nagyon jól esett ölelése és már hiányzott is.