Best Friends...or more?- Befejezett-

IX.rész

(Végig, állandóan a Wherever you are-t hallgattam, szóval ezt ajánlom az olvasáshoz💜)

Teltek a napok, hetek, hónapok.
Ő nem hívott, nem üzent.
A remény, hogy valaha újra látom őt..elszállt.

Megváltoztam. Szürke hajam, fekete lett. Piercingem kiszedtem. Ruháim maradtak feketék.

Egy nap, egy bizonyos nap mi életemben nagyon fontos nap volt, az a nap mikor egy személlyel úgynevezett: örök barátságot kötöttünk az oviban, nos ezen a napon, kimentem sétálni, de nem céltalanul. Egy kis patakhoz mentem. A hídján ácsorogtam, s gondolkodtam.

Új életet kezdek.
Lezárom a múltat.
Nincs többé Luke Hemmings.
Nincs többé depresszió.
Nincs többé fájdalom.
Nem akarom többé látni Lukeot.
Ezzel fogtam magam, leszedtem karomról a karkötőt, mit Luketól kaptam, s a patakba hajítottam.
Egy könnycsepp folyt le, a széltől piros arcomon. Azonnal letöröltem.

Majd lépteket hallottam magam mögül. Megfordultam.
- Honnan tudtad, hogy itt leszek?- tettem fel a kérdést Calumnek.
- Fél éve ide jársz ki minden nap.
- Igaz.
- Minden rendben?
- Igen, mától nem létezik múlt. Mától, nekem csak a jelen, s a jövő számít Calum..-sóhajtottam- és semmi más.
- Hol a karkötőd?- mutatott a jobb csuklómra.
A víz felé pillantottam.
- Mint mondtam, mától nem számít nekem a múlt.
- Az-az, nincs mától Luke..igaz?
- Pontosan. Luke..- szünetet tartottam egy nagy levegővétel kíséretében- már a múlté!- fejeztem be.

Három hónappal később..

Calummel épp a kedvenc helyükről jöttünk kifelé, mikor megpillantotta egy ismerős alakot. Mielőtt közelebbről megvizsgálhattam volna, elvesztettem a tömegben. Hát igen, ez van szombaton a plázában, kurva nagy tömeg...
Kifelé menet ismét láttam az ismerős alakot. És akkor megfordult. Szívem kihagyott egy ütemet. Lábaimat remegni kezdtem, mikor szembekerültem azzal a csodszép kék szempárral.
De akkor hirtelen el is tünt újra a tömegben.
Akkor vettem észre, hogy Calum eltünt mellőlem. Megfordultam, hogy keresésére induljak, mikor egy mellkasnak ütköztem.
Felpillantottam, s azt kívántam bárcsak megnyílna alattam a föld.
Ő lenézett rám, s az arca szintúgy meglepett volt.
Karom még mindíg fogta. Csak néztünk egymás szemébe. Egy női hang zavart meg minket.
- Lukey! Gyere végeztem! - oldalra pillantottam. Nem! Nem, nem, és NEM! Arzika állt ott csípőre tett kézzel.
Kirántotta magam Luke karjai közül, majd futni kezdtem. Az sem érdekelt ha fellöktem valakit, de minnél előbb ki akartam innen jutni. Fulladoztam.
Amint kiértem a betonra zuhantam. A levegőt kapkodni kezdtem. Szédűltem.
- Kisasszony jól tetszik lenni?- jött oda egy idős úr.
- Persze, köszönöm, csak nem szeretem a tömeget.
- Akkor rendben! További szép napot!
- Viszont!
Felálltam majd küldtem egy SMS-t Calumnek, hogy ne keressen haza mentem.
Amint haza értem felrohantam a szobámba, az ajtót becsuktam, majd össze-vissza járkáltam. Néha fekete tincseim közé túrtam. Ideges voltam.
Végre boldog vagyok.
Végre elfelejtettem..
Erre megjelenik.
Méghozzá egy csajjal.
Arzayleaval.

A rohadt életbe is elment, itthagyott.
Miért jött vissza?
Ezzel csak fájdalmat okoz.
Főleg azzal a ténnyel, hogy mással van együtt.
- ELEGEM VAN BELŐLED LUKE KICSESZETT HEMMINGS!!!- órdítottam.

A szoba ajtómon kopogtak.
Calum lépett be rajta.
Tekintete aggodalommal volt teli.
- Mi a franc történt?
- Luke történt!
- Mivan?
- Itthon van. Méghozzá nem egyedül jött. Hozta az ágyasát is. - morogtam.
- Micsoda?! Luke Sidneyben van?
- Nem bazdmeg Kubában! - tártam szét karom idegesen.
- Bocs, nem kell leharapni a fejem!
- Ajh, sajnálom, csak ideges vagyok. Végre helyrejött az életem, erre jön és felborítja!
Calum nem szólt semmit csak megölelt.

Luke szemszöge..

Újra láttam.
Haha feketén omlott vállára.
Viszont szemei ugyan olyan gyönyörű barnák voltak.
Piercingjét kiszedte.
Karkötője nem volt csuklóján.
El akar felejteni.
Mikor Arzaylea megszakított minket, ő futásnak eredt.
Igen Arzaylea.
Mikor Londonba értünk, ott találkoztunk. Majd egyre többet jártunk át egymáshoz. Igen mindig lefeküdtem vele.
Tudom, undorító vagyok. De ő nem bánja, hogy csak arra használom.
Végül, hogy ne legyen feltűnő, elkezdünk járni..
De egy valami hiányzott állandóan.
És az a valami Lora volt.

A hibákért ezerbocsi Lánykák, de fáradt vagyok és nem volt erőm átolvasni!💖