Best Friends...or more?- Befejezett-

IV.rész

Lora egy hete, hogy elment. Anyámnak mondta meg csak, hogy holvan, hogy ne aggódjon.
Aznap mikor elment egésze este kerestem, majd végül feladtam.
Elvesztettem, hülye voltam, tönkre tettem mindent. Ezek a szavak jártak egész héten a fejembe. A bűntudat, s a bánat majd szétmar bellülről.
Anyának nem mondtam el mit tettem, ahogy Bennek sem. Minden nap jön anya, és megkérdezi mi a baj, hogy kérek-e enni. De én csak annyival válaszolok, hogy egyedül szeretnék lenni. Suliba nem mentem, ahogy ő sem, mivel az egyik osztálytársa mondta, hogy egész héten hiányzott.

Szombat van. Fekszek az ágyamon és a plafont bámulom.
A csengő hangjára leszek figyelmes. Nemsokára kopognak az ajtómon.
- Anya, megmondtam, hogy egyedül akarok lenni! - kiabáltam.
Erre csak megint kopogtak.
Fújtatva felkeltem az ágyról, s kinyitottam az ajtót. De mikor megláttam ki áll ott ledermedtem...

Lora szemszöge...

Kissé változtattam a külsőmön. Hajamat szürkére festettem. Okot nem tudok rá mondani miért. Csak úgy gondoltam rám fér a változás.

Michaelnél lakom már egy hete. A szülei reggel hatkor indulnak dolgozni, s este tizenegykor érnek haza, így alig látjuk őket.
- Lora! Akkor is el kell menned néhány cuccodért, mint sulis cucc, ruhák!
- De nem megy! Nem bírok a szemébe nézni! Sajnálom Michael, szeretlek tudod jól de nem megy! - hadartam idegesen, majd csak utána esett le mit is mondtam.
- Komoly? - nézett rám.
Nem váladzoltam, csak óvatosan bólintottam. Féltem reakciójától.
Ujjaival felemelte az államnál fogva a fejem. Szívem hevesen vert. A szemembe majd az ajkaimra nézett.
És akkor megtörtént. Mike megcsókolt. Ajkaink összeértek. Nyelvével bejutásért könyörgött, mit meg is adtam neki. Nyelveink táncot jártak egymással. Ajkaimról, nyakamra tért át.
De egy problémám volt. Nem futott végig rajtam az a jóleső borzongás mint Lukenál. Nem éreztem azt mint Lukenál. Nem voltak pillangók a gyomromban mint Lukenál...
- Michael! - toltam el.
- Sa..sajnálom! - dadogott.
- Semmi gond..én csak..
- Lora én is én is érzek valamit, amit nem tudok szavakba önteni..
- Én..
- Csak próbáljuk meg kérlek! Adj egy esélyt!
- Oké.
- Köszönöm!- mondta majd átölelt, s egy csókot nyomott ajkaimra.

Végül meggyőzött, és elindultam Lukeékhoz a cuccomért.
Mikor csengettem, Liz nyitott ajtót.
- Lora! Jajj úgy hiányoztál!- ölelt meg Liz.
- Te is. Sajnálom!
- Vissza jöttél?
- Nem, csak a cuccaimért!
- Oh. Fenn vannak Lukenál.
- Oké.
Felmentem az emeletre. Vettem egy mély levegőt, majd remegő mezekkel kopogtam a fa ajtón.
- Anya, megmondtam, hogy egyedül akarok lenni! - hallottam, meg a már rég nem hallott rekedtes hangot.
Még egyszer kopogtam, majd Luke kkinyitotta az ajtót.
Ledöbbentem. Hemmo borostával az arcán, vékonyan, és falfehéren állt elöttem. Úgy megöleltem volna..de nem tehettem.

Luke szemszöge...

- Lora..- suttogtam, mert hangszálaim cserben hagytak. Lora csak döbbent arcal végignézett rajtam, majd láttam bekönnyesedni szemét.
Hát igen, ennek, hogy alig ettem, s alig jártam ki(sőt egyántalán nem) a szabadba, nem vagyok jó börben.
- A..a cuccaimért jöttem..- motyogta.
- Persze..- Ezzel csak arrébb álltam, és engedtem bemenni.
Leültem az ágyamra, s néztem ahogy pakol össze.
Mikor végzett, felém fordult.
- Köszönöm, szia Hemmo..- motyogta ismét, majd kifelé indult. A név hallatán összeszorult a szívem. Imádtam, és még mindig imádom mikor Hemmonak hív.
- Lora várj! - ragadtam meg a csuklóját. - Kérlek bocsáss meg, én nagyon sajnálom, de hiányzoly nélküled nem vagyok jól, egy idegi roncs vagyok, maradj velem! Szükségem van rád! Te vagy a legjobb barátom pisis korom óta! Ne hagyj el! Kérlek..- eltörött a mécses, s egy könnycsepp lefolyt arcomon.
Ő csak sírva fakadt, majd a döldre rogyott. Azonnal letérdeltem, majd szorosan magamhoz húztam.
- Sajnálom, nyugodj meg kérlek! - simogattam a hátát miközben ringattam az ölemben.
- Fekejtsük el Lukey! Rendben?
- Rendben!- mosolyogtam le rá, s csak akkor jutott eszembe- Mi ez az új hajszín?
- Nem tudom- rántotta meg a vállát- Változtatni akartam valamin. Miért nem tetszik?
Elnevettem magam.
- Nekem még kopaszon is olyan gyönyörű lennél mint most! - pusziltam bele hajába. Mondatomtól elpirult. Aranyos volt nagyon.
- Köszönöm Hemmo! - mosolyogva nézett fel rám. Imádom a mosolyát.
Újra vissza kaptam..ezt az esélyt már nem szabad elszúrnom, mert lehet több nem lesz.

Szijasztok Jánykák
Tudom nagyon rövid lett, sajnálom, de nem volt időm és fáradt is vagyok, de, hogy azért hozzak valamit, összedobtam egy kis részt. Egy kicsit uncsi lett, de remélem tetszett azért!❤❤