Irigy ma az éjjel
Nem engedni láttatni ezeregy gyermekét
Fénylő csillagai rengetegét
Veszni hagy a sötétben.
Szótlan ma az éj
Szépségében látszik szomorúsága
Csupán fekete leplet ad a világra
És elfedi fájdalmas foltjait.
Gazdag koldus sötétsege
Tele csillagnyi boldog lélekkel
Régelfeledett emlékekkel
Talán, a mindennel.
Fekete selyem szeli át a tájat
Apró, halk szellőt hint ránk
Mintha tényleg almodnánk...
Elenged a semmiben.
Es hosszú pilláit lehunyva
Belevesz a világosba
Váltja a nap reggelenként.
Meghal ő az emberekért.
