Eljött az a pont hol már semmi sem számít
Hol a velér márcsak fájdalmat szállít.
Hol így hívnak az elfeledett.
Hol a happy end eltemetett.
Tudod eljutottunk oda,
Hol a rózsa csupán tövissel ér
Ahol megfagy az ereidben a vér,
Hol már fájdalmat szül az otthon is,
Ahol nincs már remény, vagy megis?
Tudod itt az a pont,
Hogy már az álmaim tárháza bezárt,
Hol az örömért a lelkem kiált,
Hol egyre lassabbak a percek,
Hol füstbe mentek a szép tervek.
Tudod most jött el az,
Hogy gyermekkorom végetért,
Hogy az összes vágyam révbe ért,
Hol elveszett minden apró kis varázs,
Hol nem számít a vágyakozás, akarás.
Tudod eljött az a pont már,
Hogy lelkem útján elfáradt,
Hogy már nem nézem szavakat formáló szájad,
Hol már elfeledtem ki voltam melletted,
Hol alattam a pokol es a menny áll fölötted.
Tudod eljutottunk oda,
Hol utunk végetért,
Szomorú dalunk kottaja végbe ért,
Ahol elbocsájtás marad csupán,
Hol helyet kaptál szívem túloldalán.
