Izzik bennem valami el nem fojtott bizonyosság, hogy te meg én
Több leszünk mint két autó sáv az úton mely feléd vezet, s rajta egyedül kell mennem,
Nem kísér se hegedű, csak a szél jár el mellettem, de ezerszer megtenném,
Mit magamnak nem engedtem.
Annyi az bizonyosság, hogy ha ennyire szeretlek, bűn-e téged magamnak tartani, más elől egy dobozba zárni, vagy gyűrűre, szerető szemekre várni,
Duna-parton a korlátnak dőlve csókolozó pár vagyunk a víztükörbe,
Aki néz annak szemébe, csak fiatal múló, egynyári szerelmesek képe.
