Vaksötétben jár
S, mint csendes gyilkos, kémlel
Egy tépett szárnyú madár
Ki a szívekbe fészkel.
Édes gondolat, nemde?
Egy törődő lélek
Ki ajtód előtt szende,
Majd belép és véged.
De te menekülj előle
Védtelen kicsi szív
ne is hallj felőle
Kit halandó szerelemnek hív.
Mézédes szavakkal
Szívedbe váj utat
Egy apró falattal
A vég felé mutat
Kérdezd meg, szeret-e?
Mivan hacsak játszik?
Ha csak csiripelni van kedve?
Míg szíved teteje konnyektől ázik.
