Kip-kop...
Szólt egy cipősarok
Majd mint egy árny suhantál.
Megfontolt léptekkel
A szobán keresztülhaladtál.
Tik-tak...
Szólt az óra.
Majd léptedre hirtelen megállt.
Egy szempillantás alatt,
Az idő semmivé vált.
Köd lett...
Koszos, szürke köd.
És te csak némán jöttél felém,
Arcodon rideg mosoly,
Mint ki menten kést márt belém.
Csitt-csitt...
Emeled szádhoz csontos ujjad.
Sikoltani próbálok.
De a torkom azonnal begyullad.
Csend van.
Holt csend zengi át a szobát.
Te tetted ezt.
Te loptad el szavaim zaját.
Közelebb érsz...
Szívem egy pillanatra megáll.
Szád a számhoz ér.
Megcsókolt a halál.
