Arcomra fagyott az élet legszebb mosolya.
Szemem sem rebben ha kérdezel
Ám belül érzelmek ezernyi sikolya
Tombol, s tudja mikor vétkezel.
Porcelánból van az arcom
Rideg tekintetem a távolba mered
Küzdöm magammal örökös harcom
Mondd szóljak? Hagyd úgyse mered.
Óvatos könnycsepp szökésnek indul
Menekül a fátyolos lélekből
Szavak üvöltő hada nem csitul
Míg kívül csend szól az éterből.
Tengernyi mondatom szól hozzád
És hozzá arcmimikák színes játéka
Nem hat itt mar könyörgő imád
Mi lettél önmgadnak? Csupán az árnyéka.
