Sötét, kietlen erdőben járok.
Eltévedve, vakon.
Csak fényes csillagokat látok.
És rémeket az ágakon.
Hirtelen távolról zajt hallok
Szívem a nyakamba ugrik.
Túl hangosan dobog.
Félek kihallatszik.
Légzésem kegyetlen felgyorsul.
A zaj felém oson.
Látásom a könnyektől eltorzul.
Üldöz a démonom.
Űzött vadként szelem az erdőt.
Az életem a tét?
Felettem csillagok helyett esőfelhők.
Köröttem árnyak szerteszét.
Hátranézek a feketeségben.
Fáklya világítja arcát.
Ilyet nem láttam a földkerekségen.
Egy mosoly hagyja el ajkát.
Bolondként megyek magam elé.
Hiszen én állok ott.
Felfegyverkezve, mereven.
Várva a kárhozatot...
