Egy hosszasan kifújt szerelmes sóhaj,
Kései estén egy jóéjt csók,
Süvítő szélben az elhalkuló zene,
Borravalóként csendülő apró.
Szikrázó napfényben rezdülő levél,
Bator kez, mely felém nyúlik,
Lehunyt szemeden pilláid rezgése,
Két szív, mely összefonódik.
Újratapsolt darab a színpadon,
Vöröslő szirom a rózsán,
Parját kereső kitartó galambom,
Utolsó néma, imádott órám.
Tulajdonképpen ez vagy Te.
