Homályban úsznak a szavak...
Csendesen, némán, hallgatag.
S hagyom hogy sodorja őket a szél,
Ha más nem, róluk ő beszél.
Válaszol nekik helyetted...
Kavargó sötétben veszettek,
Apró suttogások elhaló nyoma,
A hangom gyenge utánzásai,
A gondolataim hangos otthona.
Kapnék utánuk reszketeg,
De a köd császár előtt ezredek,
Tépik ki kezemből, áttörik a falam...
Elveszik minden ki és ki nem mondott szavam.
