Kérlek engedj be,
Csak annyira hogy megmelegedhessek,
Megfagyott odakinn az utolsó rózsa is,
Kérlek, engedj be
Kérlek... a szívedbe.
Hatalmasat dörget a villám az ajtódon,
Vagy lágy szél simogatja,
Én rád küldtem ezer varázst,
Engedj be vagy küldj elbocsájtást.
Szerettelek, igazán.
Mélyen, édesen, szilárdan,
Melletted ezer csatában kiálltam.
Ne hagyj elveszni most,
Engedd be a szerető gyilkost.
Kín volt, kín is lesz.
Zord az idő, tétova órák reppennek,
S én állok az esőben szüntelen,
Növeszt a fájdalom katonája
Kérlek engedj be, először és utoljára.
Besötétül, vége az ég pírjának,
Csillagok nélkül kell túlélnem,
Nem mutatják az utat el innen,
Rohanhatnék a vesztembe,
De előtte kérlek, engedj be.
Gyönyörűszép ajtódat nézve,
Keserű szájíz fut végig rajtam
Szenderegve, fázva, félve,
Régen belépni akartam,
Bűnös szándék leple száll el,
Ellaknék, ha a szíved száll el.
